Na, ne beszéljünk már rólam.
Vannak itt sokkal érdekesebb dógok.
Pölö: jöjjön egy kis
műalkotás filozófiája így
fél 2 táján, nemde? már ki is
gyűjtöttem múltkor az
idézeteket:
"Ha egy irodalmi mű hosszabb, hogysem egy
ülésre el lehetne olvasni, számolnunk
kell avval, hogy a benyomás
egységéből származó
rendkívül fontos hatást
elveszítjük - mert ha már két
ülés kell hozzá, a világ
ügyei közbetolulnak, s egyszerre vége
mindennek, ami kerek teljességre
emlékeztetne.
...egy költemény csak annyiban
költemény, amennyiben lelkünket
fölröpítve, intenzív izgalmat
kelt; és minden intenzív izgalom, valami
pszichikai szükségszerűség
folytán, csak rövid lehet.
...Nyilvánvalónak látszik tehát,
hogy terjedelem tekintetében van egy
megállapítható végső
határ minden irodalmi mű számára
- az, amennyit egy ülés alatt el lehet
olvasni. "
tehát nyertek az örkényi egypercesek? a
hősi eposzok, terjedelmesebb regények
hossza megfosztja a hatás
egységétől a művet,
megtörne a teljesség? mindig
egyértelműen befogadhatóbbá
válna az, ami rövid, mert komplexen
látjuk, mert nem szakítjuk félbe,
harmadba stb. a befogadásra szánt
időt? vagy az eposz azért jó,meg a
regény, mert fejezetekben
„adagol”,így nem aprózza el a
hatást?