"A nyelvi elszigeteltség és
fordíthatatlanság sajnos
áthidalhatatlan...."
na ez mondjuk csak azért nem puffogtatott
frázis, mert ezt szerencsére nem
puffogtatják sokan :)
nem a nyelvi elszigeteltség az
áthidalhatatlan, (mi az hogy
fordíthatatlanság?????????? Beatrix, te
miről beszélsz??????? akkor a
fordítók mind szélhámosok...),
hanem a specifikusan magyar témájú
művek nem mondanak sokat a tőlünk
távol élőknek, hacsak nem süt
át belőlük mégis valahogy valami
általánosabb, amire mi esetleg nem is
gondoltunk volna, de ilyen lehet, hogy nincs is
vannak viszont nekünk is olyan
remekműveink, amelyek olyan
általánosabb létkérdésekkel
foglalkoznak, hogy ugyanúgy értik a
világ bármely táján, mint idehaza,
és a Madách pont ilyen.
Meg Füst Milán (egyszer olvastam
Füstről egy tanulmányt, abban is
emlegették a Tragédiát, mint pont erre
jó példát, és azt se hülye
ember írta... sajnos nem emlékszem már,
ki volt a jó ember)