irodalom

17485: és amit Örkény írt 17483 alatt, az akár illeszkedhet az általad és általam is kedvelt Nyugaton a helyzet változatlanhoz, csak az még az első világháborúban játszódik, és írója (a háború résztvevője) 29-ben el sem tudta képzelni, hogy ezután lehet ennél még abszurdabb is. Heller már tudta, mert ő már abban vett részt.

17475: Kösz az ajánlást, mindkét írót felírtam.

17479: Tudom, nem is azért mondtam, csak hogy úgy írjatok,hogy én is megértsem.Hurrá van még négy évem!!!

17479:
Csatlakozom.

17477:
A 22-es nem könnyű olvasmány, én is évekig olvastam, míg kialakult bennem valami róla. Először letettem a negyednél azzal, hogy "mi ez a zűrzavar?"
:)
Az a lényege, hogy a háborúban sok eszelős, hatalommániás tiszt, függetlenül a háború vagy a hadműveletek igazi céljaitól, a saját dicsőségét hajszolja.
Ezért az embereit (a könyvben egy bombázó alakulat pilótáit) értelmetlen bevetésekre küldi, hogy a statisztikákkal dicsekedhessen. Ez is a háború értelmetlenségei közé tartozik -- de ezzel is mutatja a mű, hogy a háborúban mennyire kifordul önmagából az értelmes gondolkodás.
Az értelmes emberek pedig menekülnének ebből, de nem tehetik, mert a rendelkezések, a hadsereg szervezete, és tulajdonképpen az egész háború, ami az okokat és az okozatokat egymás mügé kapcsolja, erősebb náluk. A civil élet értelmes gondolkodása helyett egy háborús világban, háborús "logikával" találják magukat szemközt, ebben vergődnek.
Ezzel (szerintem) azt példázza a könyv, hogy hiába van egy nemes cél (pl. az agresszív ellenség legyőzése), ebből a háborúba kényszerített kisember -- mindgye melyik oldalon áll -- csak a saját tehetetlenségét és kiszolgáltatottságát éli meg.
És mivel kisemberekből áll a legtöbb hadsereg és a civil lakosságok is, ezért a háború, úgy ahogy van, a legtöbb ember számára értelmetlen, őrült borzalom, amin az ember egyszerre dühöng, kesereg és nevet kínjában.

17477: és az előbb említett csodálatos krimiket csak negyvenéves koromon túl olvastam, nem kell csüggedni.

17473: nemcsak a posztmodern. A legtökéletesebb krimi (sokak szerint, és szerintem is) Dosztojevszkijtől a Karamazov testvérek. De a Bűn és bűnhődés sem utolsó. Ezt persze nálam jobban tudod, és megbocsátod a kiegészitést. Ugye, Maminti? :)

17477: a nyolc osztály nem akadály, és az olvasásban a tolókocsi sem az. Ne becsüld le magad, itt senki sem akar bántani. Irodalomról beszélgetünk.

17473:
A posztmodern játékok, ah...
:)

17471: Ajvé ez nekem túl bonyolult, csak nyolc osztályom, és egy tolókocsim van, na és persze ehhez mért felfogóképességem. Bocs.

17472:
Igen, így pontos, köszi.
:)

17470:
Ha a II.vh. történeténél régebbi dolgok is érdekelnek, jó szívvel ajánlom James Clavell mesteri történelmi regényeit, főleg az Ázsia-sorozatát. Nagyon érdekes (térténelmileg és sztoriilag is), több száz éven átnyúló (a középkori Japántól a II.vh. japán hadifogolytáborán át egészen a 70-es évek Iránjáig húzódó) családtörténet éppúgy van bennük, mint igen sok apró és nagy történelmi érdekesség, esemény. Kaland pedig több mázsányi.
:)
Ha az ókori környezetbe helyezett, "mesélve tanító", ugyanakkor érdekfeszítő, az ókori Rómában játszódó vérbeli és korhű magánnyomozós krimik is érdekelnének, ajánlom a kortárs amerikai Steven Saylor műveit (ha nem reklám: idehaza az Agave kiadó adja ki a könyveit).

http://web.t-online.hu/laczkobela/bakelitdigitalizalasmintak.htm

17468: igen, de mindezt még az is megcsavarja, hogy a posztmodern irodalom szívesen teszi játéktérré, reflexiós közeggé a detektívtörténetet, sci-fit, szerelmes regény stb., s így vonja be saját közegébe. S így már megint sokkal érdekesebb a helyzet, és nem is annyira klisészerű...

17471: pici pontosítás: kiszállhat, ha megőrült. De EZT KÉRNIE kell. Viszont ha kéri, akkor mégsem őrült. Bocs.

17470:
Ám olvass Coelhót :)
22-es csapdája:
Mi volt, amit nem értettél benne, hátha segíthetek?
Az egész egyébként egy szándékosan de csak látszólag kaotikus vízió a háború értelmetlenségeiről és őrületeiről, maga a "csapda" pedig ott van, hogy csak az szállhat ki, aki végképp megőrült (értsd: alkalmatlanná válik a háború céljaira), viszont minden normális ember kiszállna, tehát aki ki akar szállni, az nemhogy nem őrült, hanem nagyon is normális. Márpedig ha normális (alkalmas), akkor nem szállhat ki :)

17468: A 22-es csapdáját olvastam nem értettem. Biztos bennem van a hiba. Nekem Remarque Nyugaton a helyzet változatlan a kedvencem, de tetszett a Diadalív árnyékában is. Cuelhót nem olvastam, de ha ennyire leszólod, lehet hogy fogok, már csak kíváncsiságból is!

17468:
Hopp, lemaradt:
A fikciós irodalom, mint gyűjtőfogalom, érdemel nagy figyelmet, különösen egyik neves irodalmárunk nem túl régen elhangzott böffenete után, amivel ezeket az alkotásokat alles zusammen leseperte, mondván, hogy "az igazi művek önvallomások".
Baromság volt, nem is kicsi, de jól jelzi egyesek hozzáállását a képzelet teremtő, alkotó erejéhez -- rendesen ez saját, hitványabb képzelőerejük miatti kompenzálásból ered, ami még nem lenne baj, de sajnos a Morális Légkör és a Fahrenheit 451 könyvégetései is így kezdődtek (szerencsére csak képzeletben), hogy történelmi könyvmáglyák párhuzamait ne is említsük.

17459:
Elvileg minden szépirodalom, ami nem szakirodalom :) tehát ami egy fogkefe használati utasításánál vagy egy szakácskönyvnél művészibben van megírva.
Mindenféle műfajban van érték és ocsú is, írd be, aztán majd mindenki vagy egyetértően hümmög, vagy lefikázza a sárga földig :)
Háborús regények között is vannak abszolút irodalmiak, a nagy klasszikusok (Oroszlánkölykök, Meztelenek és holtak, A 22-es csapdája például biztosan az).
A krimikkel meg a többivel az a helyzet, hogy mivel könnyen lehet gyártani rájuk felszínes kliséket -- amik alapján a műfaji besorolásuk, ezáltal a célcsoportjuk meghatározható, üzletileg tervezhető --, igen sok kliséhalmaz, egykaptafa, tucattermék is megjelenik belőlük.
Emiatt sok irodalombarát nem is szívesen turkál bennük, hogy kiemelhessen egy-egy értékes alkotást, hanem en bloc elfordul az adott műfajtól, és így a tényleg sok szeméttel együtt sajnos "kiöntenek" értékes alkotásokat is.
Ennek az ellenszenvnek nem tesz jót a sok elcsépelt, giccses, közhelyes alapsztori, az irodalmi eszközökben szegényes szövegkidolgozás és a rendesen szintén giccses, ízléstelen borító sem.
A scifi lehet még egy kicsit hasonlóképp vegyes megítélésű műfaj, aminek természetesen ugyanígy van irodalmilag igen értékes szegmense, ez utóbbiak elismertetésén én pl. szívesen fáradozom itt is.
Coelhóval viszont be se gyere, tedd le kint az ajtó előtt.
:)

Nincs kedvetek a KönyvesBlogról vitatkozni? :) Szívesen olvsnám.

17462: Na jő, hogy legyen miért leszolni, most éppen egy Falus György krimit olvasok. Nekem tetszik.

17460: Ez igaz, de elterelik a figyelmet a bajaimról, és különben sem biztos, hogy, amit te "aranynak" tartasz, én is annak tartanám, vagy fordítva.
Végül is a különbségek teszik színessé az életet nem?!

17463: szerelem és háború elég gyakran kerül az írók tollára, n'est pas? ;-)))

17459: ha van kedved, számolj be néha, mit olvastál, és olvasgasd a topikot, hátha felkelti az érdeklödésedet valami, amit a többiek ajánlanak - még ha nem is kaland,szerelem,háború hm?

17459: hát pl. ezen sokat vitatkoztunk már, hogy mi a szépirodalom, és van-e értelme egyáltalán ennek a fogalomnak és használatának. :-))
Mondd, mit olvastál, mi tetszett, aztán majd biztos kapsz hideget, meleget. Én a krimin kívül nemigen tudok az általad felsoroltakhoz hozzászólni. :-))

17459: nagy Kalandokat, vagy kisebb kalandokat?:)

17459: azok közt is akad ( :) ) szépirodalom, de nem mind arany, ami fénylik...

17458: Egészen pontosan, mit értesz szépirodalmon? Mert én általában Kaland, Szerelmes, Háborús regényeket, krimiket, és ll.világháborús visszaemlékezéseket olvasok.

17454: lehet, persze, mondjuk mi leggyakrabban szépirodalomról szoktunk, és ezért sokan le-sznoboznak bennünket...

Juditom, drága, szia :-) szivecske
Tévelygönek is szivecske
az irodalom egy békés téma, igen :-))))