17643: úgy, hogy kimarad a nemzetközi
kánonokból, és egy idő után
magát is perifériaként definiálja.
Ahogy Judit 636-os hozzászólása is
már ezt a helyzetet tekinti alapnak. Nem
rosszból, de hát így tekint magára
a magyar irodalom kb. 100-150 éve. Pl. az
irodalomtörténetek, kritikák arról
szólnak, hogy mikor sikerült
felzárkóznunk az európai
áramlatokhoz, hány évet késett ez
vagy az a stílus, hogy "sikerült"
magyarul is meghonosítani ezt vagy azt a
műfajt verselést stb. És hát a
magyar irodalom egyetlen saját műfajjal,
stílussal, specifikummal sem tudott
előállni, ami visszaáramolhatott volna
Európába, ami hatott volna az európai
áramlatokra. (Nyilván nüanszokat
találhatnánk, de valójában mindig
az utánzó szerepét vettük fel.
Zseniális költőinkről már
szóltam.) Remélem, már
érthető a periféria jelentése
(egyébként nem én találtam ki
így ezt a fogalmat, hanem én is úgy
loptam.)