21760: engem nagyon szórakoztat ez az
elbeszélővel kapcsolatos játék,
irónia, hogy pl. "azért, hogy z.
találkozhasson x-szel, legyen x. most ott a
főtéren, persze 20 évvel fiatalabban,
amit ugyan valóságban nem lehet megtenni, de
az elbeszélő most megteheti az első
szerelem beteljesülése
érdekében..." (ezt a mondatot persze
én találtam ki, de ilyenek, és
ennél sokkal cifrábbak). De mondom, 2010-ben
ez már nem olyan nagy kaland, mint 1992-ben
lehetett. De engem most is szórakoztatott,
amúgy meg az elkallódott
fényképalbum miatt olvastam a művet.
A Régimódi történet meg sztem
baromi rosszul megírt regény, és nem is
regény, hanem egy családtörténet,
amibe mindent beleírt a szerző, sajnos,
amit összegyűjtött az
anyjáról és a
családjáról, de ezek az adatok nemhogy
plasztikussá, élőszerűvé
nem teszik az alakokat, hanem
szétesővé, kaotikussá teszik az
egészet. Bennem valahogy felmerült a
kérdés, hogy hol is a határ az
(szép)írói teremtő erő
és a krónika között. De még
nem értem a végére, úgyhogy
még semmi nem végleges (mármint a
kijelentéseim közül). (Amúgy is
van egy távolságtartás bennem
Magdával kapcsolatban. Nem mondom, hogy rossz, de
valahogy eddig nem váltam a
rajongójává egyik műve
kapcsán sem.)