igen, én is azt akartam mondani, amit a Bogi
(hűű, így megjegyezted ezt a
részletet? :) te aztán tudsz figyelni egy
felolvasáson... ezt csak azért mondom, mert
sokan nehezen, pl. én is :) ), szóval ez egy
eléggé spec. eset, ami a narratív
szerkezetet illeti, és ritka is, hogy jól
süljön el, hogy tényleg szinte semmi
olyan nem történik a regényben, ahol a
Juli ne lenne jelen, ha máshogy nem, passzív
szemtanúként, mégis, a szerző nem
az énregény formát választja,
hanem egy külön narrátort tart csak
azért, hogy ő mondjon el mindent, amit Juli
közvetlenül is elmondhatna. Elég
kockázatos eljárás ez, az író
mégis ezt választja, talán mert el
akarja kerülni, hogy őt, a 47 éves
pasi szerzőt azonosítsa bárki egy 13
éves lánnyal, vagy más okból akar
távolítani - ezt is tőle kéne
megkérdezni (ez a kérdés a bulin fel se
merült) Mindentudó elbeszélőnek
hívják az ilyet, mert még azt is
elmondja, amikor Juli csak gondolatban, fejben
reflektál a dolgokra, de az igaz, hogy
máskor, ha az író úgy akarja,
mégse tud mindent, vagy legalábbis
irányítottan adagolja az infókat: de ez
mindig így van, valójában egy
mindentudó elbeszélő sem
mindentudó - ezeket a kérdéseket
tehát lehetne általánosabb szinten is
tárgyalni, nem csak konkrétan ezen egy
regény kapcsán - de attól, hogy az
olvasó és a főszereplő
közé van ékelve ez a plusz egy
narrátor-médium, már nem vagyunk abban
a helyzetben, hogy kijelentéseket tegyünk,
hogy ez a Juli ilyen meg olyan (hogy naiv, hogy nem
reflektál a pol. rendszerre, amiben él),
hiszen nem közvetlen ő beszél
hozzánk, ez a narrátor meg csak olyasmiket
mond el, amit ő lát ebből a Juli
névre hallgató entitásból és
amiket ő tart fontosnak.
Falcsik Mari utalt valami olyasmire, hogy ami
történik ezzel a három kül.
nemzedékhez tartozó nővel, amik a
legpregnánsabb sztorik az életükben,
annak megértéséhez másodlagos,
hogy melyik évtizedben vagyunk, ezek a
történések nem annyira
kötődnek időhöz. Persze a
szerző mégis felülteti a
történetet egy ilyen alapra, de ennek
más oka van, így tudja az egészet
közel hozni, élővé tenni, (Attila
konkrétan ezt mondta is: az író
olyasmiről írjon, amit ismer, értsd
amit személyesen megélt) főleg azok
számára, akik szintén éltek ebben
az évtizedben, és Attila maga azt mondta,
neki a 70-es évek az színeket, szagokat,
szürke, matt árnyalatokat jelent, az akkori
valóságnak ezek szerint számára se
pregnáns része a politikai
fejtágítás, amit esetleg
kisiskolásként kaphatott ---
de most már én is nagyon kíváncsi
vagyok, miket mondana minderre maga Attila,
szóljak neki?