irodalom

Ki olvasott már Italo Calvinot?

21829: nekem a legdurvább az volt benne, hogy egy 20 éves kölök ilyet ír - ilyenkor elég komolyan elgondolkodik az ember, mennyire nem születünk egyformán tehetségesnek.

{{{Törölt hozzászólás!}}}

21832: jártomban, keltemben, mindenhol belebotlottam ma! A fene se bánja! :-)))
A mi utcánkat olvastam ma, de sztem nincsenek benne cigányok. Legalábbis az első 5-6 történetben tuti. De sztem később sem.

(azt hiszem, ide évek óta ki szoktam írni) :-)

21830: Nahát, itt is, ide is! :-))))

Majdnem mindig átázott a cipőm. Volt úgy, hogy cuppogott a lábam a nedves szivaccsá gyűrődött kapcámban; volt, hogy csak egy kis undok nyirkosságot éreztem; de mindenképpen ebben taposhattam aztán egész nap. Sáros volt a két gyakorlótér, sáros a városka külső utcája, sáros a szelíden hajló domboldal, s ez a sok sár rátapadt a nadrágunkra, köpenyünkre, bakancsunk beleragadt a lucsokba, ha kivonultunk a lövölde felé, vagy a másik, meredekebb kaptató irányába, a nemezgyáron is túl, a Kálváriára. Zárt rendben mentünk ide-oda, minden¬hova, tanteremből a hálóterembe, csuklóról az étterembe, s a beosztásom, vagyis a helyem Szabó Gerzson és Szentiványi között a sorakozónál, ismerősebb hely volt már a régi, otthoni lakásunk legmeghittebb szögleténél is. Az első tagpár második sorában álltam, vagy mene¬teltem a fél századunkkal, mintha egy vonatnak lennék bizonyos kereke vagy egy gályának valamelyik bordája; így utazgattunk ide-oda.
De ismerősek voltak már a falak is, a lépcsőfokok is, ismerős volt a földszinti folyosó levesszaga, az emeleti illemhely olajos bűze, a sok bekeretezett olajnyomat, „Szent Ágnes”, „Las Meninas”, „Tulp tanár lecké”-je, és ismerős volt a kis kék katonasapkám. Nem tévesz¬tet¬tem volna össze senkiével, bármilyen egyformáknak látszottak is. Nemcsak a varrását, bélését, az apróbb feslések helyét ismertem, hanem a sapka egész, megfoghatatlan egyénisé¬gét; a jellemét, formáját, azt a - talán zenére fordítható - titkos lényeget, amit kifejezett, s ami élesen megkülönböztette a világ összes többi sapkájától. Ismerős volt a visszhangos, hatalmas étterem, villacsörömpölésével, tengermorajlásával, zenekari esztrádjával, a császár életnagy¬sá¬gú olajfestményével. Ismerős volt az óraütés hangja, a hipermangán íze, Schulze acél¬gyűrűje a bal keze kisujján. Ismerőssé vált ez az egész, idegen világ, de azért majdnem ugyanolyan átmenetinek éreztem, mint az első napon. És semmilyennek. Csinálta az ember, amit kellett, egyelőre. Egyelőre? Meddig? Örökké. Vártunk valamit. Tudtuk, hogy hiába várjuk. Sosem lesz itt semmi. Meneteltünk kettős rendekben a patak két ága közt, a töltésen, énekeltük a régi bakanótákat, vadul nekieresztve a hangunkat, „Göndör hajam rövidre, göndör hajam rövidre...”, és bokáig sároztuk a cipőnket a csúszós vagy tapadós, vagy híg latyakban, míg egy szép napon, december első hetében, le nem esett a hó.
Délelőtt indult meg a havazás, egészen váratlanul, szélcsendben. Sűrű, nagy pelyhek kezdtek szálldosni az ablak előtt, kerengtek, imbolyogtak, ráérősen himbálództak lefelé, néha még fölfelé is. Aztán komolyan rákezdett, hullt a hó szakadatlan, s ahogy teltek az órák, inkább erősödni látszott, mint alábbhagyni. Mértanóra jött, utána földrajz. A tanterem ablakait szinte elvarázsolta ez a kavargó, fehér színjáték; mintha egy óceánjárón utaznánk valahová, nem tudtam levenni a szemem az egyhangú és csodálatos látványról. Részeg lett az ember, olyan hirtelenül érkezett a hóesés. Erre a lehetőségre nem is gondoltam.

21828: hát, jó durva szöveg.
(mindig viccesek az ilyen "misztikus élmények")

De A mi utcánk-at olvastam, igaz, régen, de nem emlékszem már a cigányokra benne.
Más, misztikus élmény: a dandár könyvtárában a leselejtezett könyvek között megtaláltam Nádas A bibliáját, és ugyanaznap észleltem, hogy az ÉS-ben a német nyelvű recenzió-válogatás tárgya is éppen ez :) Hát ezek után már el kellett hoznom, és épp most olvastam el, egy negyedórája végeztem vele....

21822:
"Pedig a szépirodalom mintha elfeledkezett volna a romákról."
Nem ilyen egyszerű, és felemás dolog ez. Írni csak arról lehet, amiben az ember megmerítkezik. Vagy ahonnan jött. A cigányokat meg sokan nem tudják másmilyen kontextusban elképzelni*, csak ilyen brutál nyers szociográfiai tárgyként, de ez a cigányoknak nem jó. Én pl. a Bódis Kriszta révén megismertem Ózdon a hétesi romákat, és mivel azt tapasztaltam, hogy halálosan elegük van már abból, hogy mindenki csak témának akarja őket, de közben azt élik meg, hogy rajtuk ez mit se segít, ezért én konkrétan megígértem nekik, hogy bármikor csak vegytisztán érdekmentesen fogok odamenni közéjük, amiben benne van az is, hogy írni se fogok róluk.

Verses játék a FB-on
http://www.facebook.com/search.php?q&init=quick&tas=0.9580402664884946#!/topic.php?uid=124579630898568&topic=262

21824: az idők végezetéig csak befejezed :-)))

21815: á, köszi most nem, mert egyrészt költözünk, másrészt van még 900 oldal az idők végezetéből.
sztem azt soha nem fogom befejezni : )

Prózaírók közül tényleg kevesebb van, Lakatos Menyhért, Osztojkán Béla, Szécsi Magda. Összességében azért elég gyerekcipőben jár a roma irodalom, azok a kevesek, akik művelik, már sok esetben elszakadtak az eredeti közegtől. Az is probléma, hogy nem nagyon van roma nyelvű roma irodalom. Akik írnak, azok magyarul, s mintha a magyar irodalmi életnek, a magyar olvasóknak írnának többnyire. Persze ez így nem kimondott, de sok helyen ez érezhető, lássátok, tapasztaljátok, ilyenek a romák, fogadjátok el őket...
A róluk szóló irodalom. Hm, itt nem tudom felmérni, hogy végül is, amiket felsoroltunk az sok vagy kevés. (Annyira sok már van, hogy tananyagot tudok belőle csinálni. :-)))))

A mi utcánk.
Pedig a szépirodalom mintha elfeledkezett volna a romákról.
A költészet nem, a költészetben a romáknak komoly hídfõállásuk van. Azért a Bari neve mellé ma már még egy jó párat fel kell sorolni. Balogh Attilával kezdõdik, de nem fejezõdik be. Szóval, hogy a szépirodalom elfeledkezett a romákról? Hát, igen is, nem is. Igen. Tulajdonképpen nem nagyon sûrûn tudom felsorolni azokat a szépírókat, akik mondjuk tisztességes szándékkal hozzányúltak volna a kérdéshez, mert van példa rá, hogy tisztességtelen szándékkal, de hát ott van például az általam igen-igen sokra becsült Tar Sándor, debreceni író. Azért az õ tematikája igen jelentõs részben cigány, még ha nincs is odaírva a címlapra, meg sehová, hogy vigyázat, itt cigányokról van szó, és ez gyönyörû költészet prózában. Nagyszerû ez az ember. Szóval, igazi jó íróink is vannak ám. De ezt a sort nem tudom folytatni. Szóval, tényleg nem olyan nagy a tülekedés.
http://beszelo.c3.hu/97/10/csalog.htm

A Szürke Galamb-ban rémlik, hogy van egy cigány család.

21804: Költő sok van roma, érdekes módon prózaíró alig. Nem emlékszem, Tar Sándornak mijében van szó cigányokról, pedig Tar nálam sarokpont.

21812: szeretlek, Nóra :-)

21816: Sztem nem rossz. De elég nehéz, úgy emlékszem rá, hogy évekig olvastam, pedig cska másfél hónap lehetett. Amado tényleg sokkal olvasmányosabb, és talán jobb is, nekem jobban bejön.

21651: Nekem valami miatt sokkal jobban bejönnek az Amado könyvek. Jó, nem ugyanaz, tudom. : )))

21688: Sántaiskola jó? szeretem Cortázart.

21733: Eszti, még mindig nem kell a B'nB? : )))

21740: Szerintem nem, de én nem olvastam tőle semmit. : )))

21812: Ja, az Abigél, az azért mégiscsak igen kiváló. : )))

21760: Nekem sokáig volt nagy kedvenc Szabó Magda, de mostanra teljesen túljutottam ezen. A Tündér Lalát olvasom a gyerekeknek, hát hogy abban mennyi szívfájdalom és problémázás meg sírás van, elképesztő, legszívesebben abbahagynám. Párhuzamosan visszük a Trapitit (köszönet érte : ))) ), a némi normalitás érdekében. : )))
Mondjuk rám így depresszió után már nem kell hallgatni könyvek tekintetében - zenében még van olyan, amire azt tudom mondani, hogy hű, ez depresszió nélkül is jó, könyvből igen kevés. : )))
Hiányzik Tévelygő. : )))

21761: A Régimódi történet szerintem is nagyon vacak, pedig nem szerettem Szabó Magdára ilyeneket mondani, az Ókút és az összes önéletrajzi is ez a kategória.

21774: Hónapok óta abból áll a könyvtárbajárásom, hogy kihozok egy csomó könyvet, nem olvasom el, fizetek egy csomó késedelmi díjat majd újra kihozok másik csomó könyvet.
Már a könyvtárosok is ismernek. : )))

21800: Az mostanában nekem is. : )))

21807: Ebből a vonalból asszem elég lesz Gárdonyi Sárközyje az Egri csillagokól. De ha megszorulok anyaggal, megnézem. Köszi.

21804: Fekete István novellái. :) Tíz szál gyertya, úgy emlékszem. (Vagy ha az nem, akkor a Vadászatok erdőn, mezőn.) Van benne egy tüdőbajos cigány muzsikus.