10744:
Én szolgáltam még katonaként, a surranó (helyileg méb ez is változott, pl. "surci" ) valóban a bakancs megnevezése volt. Két fajtája létezett (legalább is 1985-ben a légierőnél), a főleg sorállománynak rendszeresített 1 csatos, sífutóléc-beakasztásra alkalmas orrperemes, és a 2 csatos, orrperem nélküli ("tiszti") bakancs. Alapszíne vörösesbarna, amit persze gondosan fekete pasztával kentünk (de csak szigorúan az eskü után! :) ), így aztán szép fényes sötét színe lett. Nyáron meleg volt, télen (a bélés teljes hiánya miatt) hideg.
A gyakorlónadrág szárát (az aljára varrt szalagokkal bokához kötve) elvileg be kellett tömni a ~ szárába, de [a légierőnél] az volt a divat, hogy nem tömtük be, hanem a felvett bakancs szárát körbegyűrűztük egy vastag gumikábellel (mint amilyenből az autós gumipók van), és a nadrág szárát ráborítva, alulról alája gyűrtük.
Így a gumikarika nem látszott, a nadrágszár feszesen állt, a bakancs felső fele el volt takarva by nadrág, és az egésznek dögös ejtőernyős kinézete volt (pedig nem is az eje. alegységnél szolgáltam :) ).