10744:
Én szolgáltam még katonaként, a
surranó (helyileg méb ez is változott,
pl. "surci" ) valóban a bakancs
megnevezése volt. Két fajtája
létezett (legalább is 1985-ben a
légierőnél), a főleg
sorállománynak rendszeresített 1
csatos, sífutóléc-beakasztásra
alkalmas orrperemes, és a 2 csatos, orrperem
nélküli ("tiszti") bakancs.
Alapszíne vörösesbarna, amit persze
gondosan fekete pasztával kentünk (de csak
szigorúan az eskü után! :) ), így
aztán szép fényes sötét
színe lett. Nyáron meleg volt, télen (a
bélés teljes hiánya miatt) hideg.
A gyakorlónadrág szárát (az
aljára varrt szalagokkal bokához kötve)
elvileg be kellett tömni a ~ szárába,
de [a légierőnél] az volt a divat,
hogy nem tömtük be, hanem a felvett bakancs
szárát körbegyűrűztük
egy vastag gumikábellel (mint amilyenből az
autós gumipók van), és a nadrág
szárát ráborítva, alulról
alája gyűrtük.
Így a gumikarika nem látszott, a
nadrágszár feszesen állt, a bakancs
felső fele el volt takarva by nadrág,
és az egésznek dögös
ejtőernyős kinézete volt (pedig nem
is az eje. alegységnél szolgáltam :) ).