nosztalgia

10817:
off: úgy értem, csak 1-2 topikba foganatosítódik beírás, oda is módjával, sőt van, ahova még annál is kevésbé.

10814: 10815:
Prakker, ez a helyes kifejezés, köszönöm.
Viszavonulás, igen, a legtöbb fronton ez a helyzet :)

Ti használtatok tollseprűt?
Portalanításhoz is, meg volt otthon egy már nyűttebb is, azzal Anyu a sparhelt tetejét sepregette le (gyerekkoromban az volt a konyhában).

azaaaaz! :D
Köszi Ildikó!
Annak meg nagyon örülök, hogy Örkény az elvonulásából kezd visszavonulni! :)

10813: Az a prakker volt, valamikor emlegettük is, lehet, hogy akkor, amikor Örkény önkéntes emigrációban volt.

Annak, amivel a szőnyeget jól elverték, volt valami neve (már hallottam, de nem jut eszembe), persze lehet, hogy porolónak is hívták.
Nadeha takarítás, akkor tollseprű?
(utáltam megfogni, mert emlékeztetett, hogy azelőtt az állat -liba vagy kacsa- szárnya volt. brrr!)

10811: Ragyogóan lehetett rajtuk tornázni, függeszkedni. Tényleg, akkor még nem volt tériszonyom [meglepődött arc]
"Azt a helyet, ahol eredetileg elkezdte az ásást, sűrűn belepte a gaz. A darazsak elköltöztek a porolóállvány szárából, az egész hely hangulata megváltozott." (Zeke László: De hol a lélek fogkeféje?)
http://mek.oszk.hu/03000/03048/html/

Ha már régi bérházak: az udvar kultikus tárgya volt a porolóállvány.
Abban az időben, amikor a padlókefélő gépeket (emlékszünk még rájuk?) csak közületek (ez is nosztaliga-szó) engedhették meg maguknak, és Rakéta (PAKETA) porszívók is csak kéősbb kerültek be a háztartásokba, a porolók nagyüzemben dolgoztak.
3 szirmú, nádból (fűzfavesszőből?) fonott "ütővel" csépelték a szőnyegeket a háziasszonyok, ez is megvan még.
De most elbizonytalanodtam:
a "poroló" az az állvány vagy a kéziszerszám neve volt?

10809:
Hm, nálunk Bp-en "normál" lépcső volt cselédlépcső is...
Amit egyébként "Melléklépcső" felirat jelzett -- talán Tévelygő koma vagy Kooka (vagy más szakértő) meg tudná mondani, hogy ez csak a háború utáni átnevezés eredménye volt, vagy anno is így nevezték.
De az is igaz, hogy sok helyen csigalépcső volt a mellék/cselédlépcső -- gyanítom, hogy ennek építészeti (helyszűke) okai voltak. Régi szombathelyi házunkban pl. ez volt a helyzet.
Ahol csigalépcső volt, ott általában ez a (kör)gang végéről nyílt,
míg a "normál" lépcsős cselédlépcsők igen gyakran a gang udvari (hosszabb) szakaszának közepe táján nyíltak, de nem a végében.
Legalább is így figyeltem meg több helyen.

A regi hazakban a hatso lepcso volt a cseledek kozlekedohelye? Ahogy emlekszem, mindenhol csigalepcso volt-van.

10807: Akkor mi urak voltunk egy ideig, az anyukám a Leonardo da fincsi (sic) utcai házban házmester volt 1951-től 1954-ig. A WC ott is az udvar végében volt. Oda járt bagózni suttyomban a ház ifjúsága, amíg a szülők fel nem fedezték. Némelyiket nadrágszíjjal náspángolta el az apja, ők másnap is vígan füstöltek, bátyámat apám megkínálta a jó erős Munkásával. Utána még kb. 55 évet élt a bátyám, sosem dohányzott.

10803: Nem hiszem, hogy bordély lett volna. Arról van szó, hogy ezeket így lehetett kiadni, viszonylag olcsó bérért. Mit gondolsz a vice miben lakott? A házmester, az már nagy úr volt a maga szobakonyhájával.

http://www.mobilmagazin.hu/popup.php?azon=51291&catid=5&thisid=768&new=df368d60a3d436c6b8b2d58b5de61828

10801: "Mi történt azzal a cseléddel, aki vakmerőn a főlépcsőt vette igénybe?"
Azt Komor Nyiknak hívták. :)

10800: "A cselédlépcső fordulóiban (emeletek között) volt egy-egy zárt ajtó, azokról csak feltételeztük, hogy wc-k lehettek (régebben talán egyes lakásokban nem volt wc, vagy a cselédeknek kellett oda járni? passz.)"
Ha megnézed például a József körút 83. számú házat (bár ma már lehet, hogy a kapuja zárva), láthatod, hogy az első és a második emelet olyan polgáriasan tervezett, az első kifejezetten nagypolgárias, összkomfortos. A második azért már inkább csak komfortos, a harmadik pedig kifejezetten olyan "cselédes", hiszen nekik készült. A cselédlépcső is - amelyre külön felirat hívta fel még a háború után is jóideig sok-sok pesti polgárház kapualjában a figyelmet - meg a folyosó - a gang - végén levő WC-blokk is.
Az említett cím pedig valaha Molnár Ferencé volt.

Abban a házban, ahol én 5 éves és 11 éves korom között laktam (tehát 56-ban is) a földszinti lakások egyetlen helyiségből álltak, nem volt sem konyha, sem fürdőszoba, sem WC. Egy falikút volt mindössze. A folyosó végén volt, ha jól emlékszem két WC. Állitólag a háború előtt bordély volt. Nem elképzelhetetlen.

vakmerő helyett: nemtörődömségből vagy épp tudatlanságból

De ez a cselédes dolog érdekes.
Voltak asszem olyan házak, ahol volt külön cselédbejárat (vagy szállítók stb. részére), de a nagyiék házában csak egy kapu volt.
Tehát bejöttek és hátra kellett surranniuk? :(
Mi történt azzal a cseléddel, aki vakmerőn a főlépcsőt vette igénybe?

10798:
Ez nálunk is így volt, a nagyiék régi belbudai körgangos bérházában.
A cselédlépcső fordulóiban (emeletek között) volt egy-egy zárt ajtó, azokról csak feltételeztük, hogy wc-k lehettek (régebben talán egyes lakásokban nem volt wc, vagy a cselédeknek kellett oda járni? passz.)
A pince nálunk is ugyanilyen volt, hozzátenném még a téglával burkolt ívelt folyosófalakt, sőt a folyosók padlata is (élére állított) téglával volt lerakva. A fa hasogatását mi gyakran ezen a folyosón végeztük, lévén a pincerész töksötét. A felhasogatott fát jókora zsákban cipeltük fel a lakásba (többször fordulva), és fásládában tároltuk.

10798: És ott volt a mosókonyha is. Amikor 56-ban a szén tetejére rakott matracon aludtunk, az asszonyok a mosókonyhában főztek. Emlékeim szerint közösen, felváltva és az ételeken osztoztunk. Sőt, az óvóhely is ott volt a pincék között. Jókat kártyáztunk, mi gyerekek.

- Valamikor, az ötvenes években egy átlagos körfolyosós bérházban - ilyenekben laktam én is -, a hátsó lépcsőházból (cselédlépcső egykor) nyílott a pinceszint. Ez általában pince-folyosókból áll, melyek egyik oldalán lécfalakkal egymástól elválasztott pincerészek voltak. Egy lakás, egy pincerész. A folyosó másik oldalán volt a közlekedés, ennek a plafonja mentén voltak az udvarra nyíló pinceablakok. A lécfalakon járt a levegő, és ez nem engedte megdohosodni. Egy-egy ilyen pincerészben tároltuk a tüzelőt (fát, szenet), valamint a krumplit (zsákban, ládában), esetleg zöldséget is (homokban). Itt helyeztük el azokat a lomokat is, amelyeknek nem ártott a nedvesség. A ’helyiség’ közepén kellett egy kis helyet hagyni a tuskónak. Ezen aprítottuk fel a fát, amit klf. vastagságokban, de egyforma hosszúságúra vágva szállítottak a telepekről. A leszállított faanyag a mérete szerint csak a fafűtéses cserépkályhákba volt jó. A vegyes tüzelésű kályhákba, kisebb darabokra hasítva volt alkalmas. Mi ezt a méretet ’konyhafának’ tituláltuk. Ezen kívül szükség volt még megfelelő vékonyságúra hasogatott gyújtósra is, melyet lehetőleg csomómentes, egyenes szálú akácfából lehetett legjobban készíteni. Egy-egy gyújtós ideális átmérője 1,5-2,5 cm volt, s nem kevés gyakorlatot igényelt a kéz ujjainak megőrzése egy heti adag elékészítése közben.
- A pince tartalmának a célszerű elrendezése is kívánt némi előrelátást és ügyeskedést, de erről majd máskor!

10794: Nem azt mondtam, te keverted. Keveredik az magától... csak ezt szeretik elfelejteni. :)

Ezt a könyvet már olvasta valaki? Milyen?
http://csapgeza.blog.hu/2006/05/25/p9299#more9299

már kalauzzal nem = kalauzzal már nem,
(eh, reggel van még)

10791: 10793:
Jogos, a piros lámpa később volt (a békaemberek később voltak).
A csengőszíjat rántó (kocsit elcsöngető?) már kalauzzal nem találkoztam, de pl. buszokon még volt olyan, hogy hátul kellett felszállni, és a hátsó ajtó mellett egy kis fakkban üldögélt a jegykiadó személy, nála kellett jegyet venni. Leszállni középen és elöl lehetett.
De a korokat a BKV is keverte :) a 70-es évek elején lehetett, amikor a Fasorban a rácsos ajtajú kocsikon utaztam (amit a 30-as és 50-es években nem tehettem :) ). A Fasorért is bocs -- való igaz, nekem a budai Fasor volt a Fasor :)

10790: S ráadásul micsoda keveredése a koroknak. :)
Hiszen a rácsos peronajtó - ami tényleg istentelenül veszélyes volt, nekem egyszer majdnem lemetélte óvatlanul ottfelejtett ujjaimat, még ma is fáj, ha rágondolok - a késő harmincas és kora ötvenes évek, amikor csak a tető alatt végighúzódó kötélen lógó bőrszíjak megrántásával a kocsi elején és végén levő kolomp kondulása jelezte - a villamosvezetőnek! - az indulás lehetőségét. A bőrszíjat meg megint egy fura emberke rángatta meg - kalauznak hívták - és az időszak elején még minden kocsiban járkált fel s alá egy. Aztán fokozatosan csökkent a számuk, szerelvényenként egyre, aztán leültették őket, aztán megjöttek a piroslámpás kocsik kb 1966-ban, talán egyenesen a Conti utcából?

de jó, köszi, eddig nem tudtam, hogy Olasz fasor a neve a gesztenyefáknak, ahol az 56-os megy

10790:
Egy pillanatra kiakadtam: Örkény tévedett volna? A Fasorban az 56-os? Ez nem létezik! A Fasorban a 46-os járt, a Felső erdősor és a Bajza utca közti részen. A saroktól egyszer - „tele nadrággal” - én is tujáztam, hogy kipróbáljam, de csak a Damjanich utcáig mertem menni. Biztos 10-et tévedett szegény Örkény. Hát igen, a Cavintonra is rá lehet szokni, ha az ember hosszú ideig nem felejti el bevenni.
- Aztán rájöttem, hogy Örkény az Olasz Fasorról beszél, én meg a Vilma királyné útjáról, amit mindenki csak Fasornak nevezett (Városligeti). Fasori templom(ok), fasori gimnázium, fasori iskola (Juliánnna, református elemi). Igen. Ez a különbség a budai és a pesti pógár között. Krúdy írt erről a különbségről, igaz abban az asszonyokról volt szó, ha jól emlékszem - de én, a memóriámról inkább hallgatok, a jövőben.

A minap a Filmmúzeumon mutattak asszem egy buzdító filmet, hogy hogyan kell helyesen villamosozni. Kifejezetten a felcsatolható (rácsos) ajtajú villamosokról volt szó.
Többszörösen baleseveszélyes megoldás volt, amire ma bármelyik közlekedésbiztonsági szakember a kardjába dőlne. De még ma is magam elé tudom idézni, milyen mozdulattal kellett felrántani záráshoz, illetve hogyan kellett kicsit megemelve leengedni...
És indulás előtt egy sötét burájú lámpa kezdett el pirosan égni, és berregni, és a peront jobbra-balra széttolható üvegezett ajtó választotta el a Kocsi Belsejétől (ahová kérjük utasainkat, fáradjanak), és odabenn megemelt, hosszában lécezett fapadló, és szintén lécekből kanyarított "fapados" ülések, no meg kapaszkodó fogantyúk, természetesen hosszú nyéllel és bőrszíjjal, meg letekerhető ablak.
A vezetőknek (legrégebbre visszakotorva emlékeimben) volt székük, de nem voltak szeparálva az utastértől, talán csak egy derékig érő függönnyel.
(Lehet, hogy korábban állva vezettek?). Áramszedőt vastag spárgával lehetett lehúzni belülről.
A fentiekhez nekem a Fasorban közlekedő 56-os társul, nyaranta voltak ilyen kocsik üzemben. Hát nem volt egy Combino, az tuti :)

10785: Off: olykor-olykor :)