nosztalgia

10635:
- 1956-ban még megvolt a Híradó mozi és a Gong eszpresszó közt az Édesség Bolt. Ez is az édesanyám révén került be a történelmembe. December eleje lehetett - amikor ott voltam nála -, melyet a történelmi kronológia biztos pontosít, mert éppen akkor zajlott a Nőtüntetés. Anyám elég fásult volt a politikai állásfoglalását illetően. Sorsát eldöntötte, hogy 1949-ben államosították élete megvalósult álmát, egy jólmenő fűszerüzletet a Thököly út elején. A forradalmat követő megtorlásban tankágyúval kilőtték a lakása Baross térre néző szobáit. De tény, hogy az 1955 november 7-e alkalmával rendezett kirakatversenyt megnyerte, és büszkén mutogatta az alkalomból kapott Sztálint ábrázoló bronzplakettet. Mélyen hívő asszony lévén, add meg a császárnak ... elvhez tartotta magát. A Nőtüntetés sem villanyozta fel, s egyébként is ő a nyitott üzlet forgalmával volt elfoglalva.
- Én, aki ifjúként elég sokat láttam a Köztársaság tér, az Aradi utca és Körút sarok és a Jászai Mari tér háromszögében, inkább lelkesedtem, mint nem, a Nőtüntetésre csak a friss viccet tudtam felidézni. Azaz: miért tüntettek a nők a Körúton: azért, mert Nagyot akartak, de csak Aprót kaptak. [NB! - Kádár, Apró, Dögei]

10655: Egy topik nem attol jo, hogy sokat irnak bele, hanem hogy _erdekeseket_ (elnezest az ekezetek hianyaert, nem otthon vagyok)

10633: Tudom. A hurok 1924-ben épült meg. http://smileys.smileycentral.com/cat/36/36_2_15.gif
Én ugyan "picit" később, de sokat csavarogtam a Nagykörúton belül levő területeken.

10656: traktoroslány

tud valaki Bigin-t táncolni?

10661:
- Büszkén elmondhatom, hogy én még azok közé tartozom, akik hallgattak ilyen stúdiumot: a szocializmus politikai gazdaságtana. Egy fél évig tartott a könyvtár kiegészítő szak melletti keretek között. Egy ifjú tanársegéd asszony, bizonyos Rózácska gardírozott bennünket, és a jelzett címszó örve alatt feldolgoztuk Kornai János Hiány-át (elfogyott a lángos), és a Liska Tibor féle modellt (lehet lángos mindig, ha működik az érdek). Mivel nem is oly régi a privatizáció szülte újkapitalizmus, nyugodtan kijelenthetem, hogy a kérdésben otthonosan mozgok (merthogy kap. polgazd. is volt!), és lángostéren nemcsak papirosízű tapasztalataim vannak. A Nagyvásárcsarnok emeletén - egyszer - 1992 nyarán, a bejáratott lángososomnál elfogyott a lángos. A Hold utcai csarnokban is van egy messzeföldön híres lángossütő, hátul a kocsma mellett, és egyszer, 1993 őszén ott sem volt ez a népi kedvenc, olyannyira, hogy a bolt ki sem nyitott.
- Ez, ha akarom, történelem. Ha akarom, aktuális válasz arra, elfogyhat-e a lángos. Nekem mindenképpen nosztalgia, mert manapság nem ehetek lángost. [szomorú]

10661: Szerintem igen. Észak-Koreában biztosan :)

nem mondtam, hogy a kedvenc ételem volt.visszaemlékeztem egy szitura, ami szerintem ma már nem fordulhatna elő.

10659: Erre most nyugodtan azt mondhatná a topikgazda, hogy ez nem a "gyerekkori kedvenc ételeim" topik :) Egyébként ha szó szerint vesszük a topikleírást, abba az egész világ belefér :)

nosztalgia.
gyerekkori sztorim, amit nagyapám imád emlegetni, hogy egyzser útban a nemtudomhová meg kellett állni velem a Velencei tónál, mert mindenáron lángost akartam. végigállt velem egy nagyon hosszú sort - és mire odaértünk, ELFOGYOTT a lángos.
szerintetek manapság előfordulhatna ilyen? :)

10657: Csak a lebontott édesség boltok regisztere. Ez vicc volt, bocs...

10655: assszem ez elég világos volt: "(szeretnék szólni, hogy ez nem a vendéglőajánló topik)"

10654: Egyetértek Kisilonnal! Már éppen azon gondolkoztam, hogy milyen tapintatos átvezetést javasoljak, de aztán elnyomott a buzgóság.
- Arra gondoltam, hogy talán érdemes volna a nők tömeges munkába állásának idejéről nosztalgiázni. Hirtelen ezek jutottak eszembe: hivatalnoknő, gépírónő, férfinadrág és dohányzás, szövőnő, prolinő, munkásasszony, stb. Ezek a kategóriák az én életemben jó hívószavak.

10654: Kisilon. Annyi a kifogásod, pedig szeretünk veled lenni. Vedd 0észre, hogy ezért mentünk át - részben - a másikba, mert mindig le lettünk teremtve. Minden mellékgondolat nélkül nmagyarázd el, hogy mit szeretnél itt látni? Ennek birtokában tudunk dönteni, hogy itt is vagyunk, vagy végleg elmegyünk. Nézd meg a másik aktivitását. Szia.

(szeretnék szólni, hogy ez nem a vendéglőajánló topik)

10651: A legteljesebb mértékben. Dohányozni csak a különteremben lehet. Szombatonként sólet a különlegesség, többféle variációban.

Ha lassan jon a joido, nekem is van otletem. Felsögödön,van egy csarda a Duna partjan, Dunacsarda, remek hely, nem draga, es igazi jo bogracsos kajak vannak, meg egyebek. Asszem majus 1.-en nyit. Jo kis fapados, csapoltsörös, fröccsös. Kedvenceim közé tartozott anno...

10649: az a kérdés, cigimentes-é?

10648: köszönöm :)

10648: Én pl.sokáig vendéglős szerettem volna lenni. Aztán amikor már lehetett akkor a családom nem akarta, pedig a feleségem vendéglátóipari főiskolát végzett. Korábban az anyám nem értett egyet vele, mert ahogy ő mondta "nem lehet egy életet borravalóra alapozni". Pedig amikor nyaranta ilyen munkát végeztem, relative sokkal többet kerestem mind bármikor. Aztán Párizsban beleszerettem azokba a kis vendéglőkbe, ahol a tulaj főz, van hat asztal, törzsvendégek és egy harmonikás. Most egy barátnőm nyitott egy ilyet a Donáti utcában http://www.budavaretterem.hu

10647: 10646:
- Nagyon nehéz helyzetbe kerül az ember, ha a munkaerő viselkedéséről nosztalgiázik. Különösen akkor válik bonyolulttá a dolog, ha a saját személyét is belekapcsolja az értékelésbe. Mert ugyebár a felszolgáló, azaz pincér sohasem hivatástudatból szolgált ki és fel, még ha manapság, visszatekintve a régi szép időkre, úgy tűnik is. Én csak diákként szolgáltam föl, de kizárólag a borravalóra emlékszem az összes motívum közül. A munkát robotnak tekinteni, nem volt ritka eset bármelyik nosztalgiázható korban. Újdonsült - kapitalizmusnak becézett korunkban - elvárjuk, hogy a pénzünkért az megfelelő színvonalú szolgáltatást kapjunk. Igényeink magasak, de tudomásul kell venni, hogy ebben a piaci helyzetben ennyi pénzért csak ez a színvonal jár. Kósza gondolataimmal szívesen elindítanék egy néhány nosztalgikus hsz-t a munkaerőről, a munkavégzési szokásokról, munkamorálról, stb.
[- Isten éltessen Olga!]

10645: így van. Nyáron Egerben voltunk ésa Várban bementünk egy igen hangulatosan berendezett, középkori hangulatot árasztó pince-vendéglátóipari helyiségbe. De olyan hangosan üvöltött valami igen modern zene, hogy lányaimmal egymásr néztünk és azon nyomban kifordultunk. Unatkozik a szeméylzet és utálja munkáját.

10645: igen, éppen erre jutottunk mi is a zurammal, hogy fejétől bűzlik a hal :) Egyszerűen nem tudom megérteni, miért nem a vendégért vannak? Ha nincs zene, azt a zenekedvelők kibírják, akár még nem is hiányolják, pl. könnyebb beszélgetni. Vagy ez nem cél? Még képesek a népek hosszabban ott ülni, hová vezetne ez?

10644: Ez ugye, akár vonzó is lehet. De a zene?
- Egyszer óvatlanul beültem a szomszédos Gyopár? Pilóta? sörözőbe. Ott a tévén ment valami zenebona. Rajtunk kívül csak a személyzet. Hiába kértem, hogy kapcsolnák ki, vagy legalább a hangot vennék le! Érdemben?
- Asszem, hogy a zenenélküliség újra visszajön divatba. Remélem, megérem!
- Azt hiszem, hogy egyébként az unatkozó, a munkáját utálattal, kíntól vezérelt személyzet egyik menekülési útvonala a hangos zene.

10641: Ja, és van egy hatalmas Vasarely - nyomat a falon.

10640: bocsánat a kékpofa helyett Neked ez járt volna: [sajnálkozó, együttérző tekintet]

10640: A hentes nincs már meg :(

10639: Szóval akkor csak névrokonság van :(

10639: - Köszi a beszámolót.
- Ha zene is van, akkor be se megyek.
- Inkább nosztalgiázok egyet Szikra mozi melletti hentesről. Talán csak a legöregebb wiwesek tudják, hogy én valamikor szenvedélyes meleg kolbász fogyasztó voltam. Erről itt a nosztalgia topikban érzelmes beszámolókat is tartottam, felsorolva a klf henteseket, ahol lehetett enni ilyesmit. Azt hiszem, hogy ez a hentes kimaradt, mert bár lehet, hogy még ma is megvan ez a szolgáltatásuk, nekem csak nagyon későn került be a melegkolbászevő helyeim közé. Ennek az volt az oka, hogy a Körútnak inkább a másik oldalát kultiváltam, lévén ott a Nyugati, és a 62-es Posta, melyek kihagyhatatlanok voltak életemben. De mindig vágyakozva pislogtam odaátra, ahol különösen hideg időben friss kolbászgőz gomolygott ki az ajtón. Aztán egyszer csak megtört a jég, és elkezdtem oda is járni, mert ugyebár a változatosság gyönyörködtet. Az egyik alkalmazott, egy tiszta ősz asszony, már ismerős volt a Rákóczi út Síp utca sarkáról, majd később az Astoria melletti hentesüzletből. Ugyanolyan nemtörődöm pofával szolgált ki, mint a korábbi üzletekben tette. A nagy forgalom közben is muszáj volt beszélgetni a szomszédos kolléganővel, s ő hajlamos volt meglehetős mélységben kitárgyalni az élet eseményeit. Szóval nem sok ügyet vetett a tolongó vásárlókra. Hát nem is a magas színvonalú kiszolgálás miatt járt ez ember henteshez meleg kolbászt enni.

Saját szeműleg is megtekintettem a Mézes Macit. Egy jobb saláta 10 dgk 550 ft, a franciasaláta 230, a leves csészében 360, tányérban valahol 500 körül, tortaszeletek 250-300, somlói ( nem túl nagy adag ) 450. Eléggé nyúvéves a belső, és sajnos elég hangos zene szól, azt én nem szeretem :(