Lippai Viktor (1852-1924) román és magyar
felmenőkkel rendelkező, paraszti
sorból származó
agrárértelmiségi, utazó,
szélhámos, akinek karaktere hatással
lehetett Rejtő az igazi Trebitsch alakjának
megformálásánál.
Nevét fiatalkorában Lupescuról
magyarosította. Debrecenben töltött
évei alatt, a Magyar Királyi Gazdasági
Tanintézet növendékeként, az akkor
hallgatható tantárgyak közül -
gazdasági állattan, természettan,
illetve a botanika - az elsőben jeleskedett
leginkább. Tanulmányai befejeztével
megalapozta a Déli-Kárpátok muflonokkal
(Ovis ammon musimon) való
betelepítésének
stratégiáját, mely később
tévesnek bizonyult, mivel nagyobb
állományokat próbált
meghonosítani, amelyek köztudottan
megterhelik a környezetet, és
csökkentik a biodiverzitást.
Az 1880-as években maros megyei
gazdatisztként addig használaton
kívüli magasan fekvő hegyvidéki
területeket igyekezett bevonni a termelésbe,
rozstermesztés céljából.
Mezőgazdászati tevékenysége
közben figyelt fel az elszegényedő
paraszti kisbirtokok gazdálkodási
problémáira, ezek megoldását
főként a "zsidó uzsora"
durva szankcionálásában látta.
Aktívan 1882-ben kezdett politizálni az
Istóczy Győző által
alapított Antiszemita Párt
agrártagozatában, akinek
másodunokahúgát, Petró Katalint
később nőül is vette. Kisebb
megvesztegetési szerepet kapott a
tiszaeszlári perben, ami azonban a processzus
menetét érdemben nem befolyásolta. A
párt választási bukása és
eljelentéktelenedése után kilépett
és a postánál helyezkedett el
főtisztviselőként. Erőszakos
asszimilációpártiként aktívan
kiszolgálta a magyarizálás
programját: előírta, hogy Maros-Torda
vármegye minden postahivatalában helyezzenek
ki "itt oláhul beszélni tilos!"
feliratú táblákat. A paraszti
társadalom szociális mozgalmainak
gyengítésére, főként a
századfordulós aratósztrájkok
letörésére egy elaborátumot
fogalmazott meg a kormány részére,
amelyben javasolta a szent istván-napi
aratóünnepségek bevezetését.
Az államalapító király
kultuszának örve alatt, nemzeti szalaggal
átkötött új kenyérrel,
búzakoszorús feudális kellékekkel
teletűzdelt betakarítási
ünnepség, a dolgozat szerint jól
betagozódhat a "magyar eszmei
hagyományok és jeles napok
közé", illetve alkalmasnak mutatkozna
"a magyar rög
felmagasztosulására".
Végeredményben a búzaszentelés
és egyéb népi vallási
hagyományok ötvözésével
összefércelt szertartás a nemzeti
egység demonstrálásával
törekedett az általános nyomor miatti
békétlenség elleplezésére. A
kezdeményezés kedvező visszhangra
talált és Darányi Ignác
földművelésügyi miniszter
idején bevezették az augusztus 20-i
kenyér- és gabonaünnepséget.
1910-körül - nagy
valószínűséggel
kártyaadósságai miatt -
családjával Amerikába távozott
és Alabama államban telepedett le. Az
amerikai konzervatív Délen sem tudott
érvényesülni korszerűtlen,
patópálos gondolkodásmódja miatt
és a négerkérdésben vallott - az
ottani közvélemény számára is
- elfogadhatatlan tézisei miatt. A helyi magyar
emigráció tagjai körében
közkedvelt mondénként vált
ismertté, főként obligát
kártyatrükkjeivel. A legegyszerűbb
lapcserés mutatványa a magyar kártya
fejfedős és fedetlen fejű
figurás lapjainak
különválasztásán alapult.
Később pókercsalásai miatt
rövid időre börtönbe került,
ami válásához is vezetett. Innét
szabadulva közadakozásból
repatriált. Hazatérve a tengerentúli
nagyüzemi tapasztalatait kamatoztatni igyekezett
- korábbi hivatala - a posta
működésének
megreformálásában.
Találmányait azonban azok csekély
hatékonysága miatt elutasították
(pl. borítékpecsételő gép).
1920-tól csatlakozott az időközben
bontakozó antiszemita mozgalmakhoz (ÉME).
Kicsapongó életmódja és
félvilági múltja miatt vitézi
telekadományozási kérelmét
elutasították. 1924 koratavaszán egy
malomkőre kötözve, magát a
Dunába fullasztotta. A neves német
származású amerikai antropológus,
Franz Boas egyik kisebb cikkében (The Problems of
the American Negro 1921) az öröklét
számára megőrízte a konok
antiszemita Lippai egyik
szállóigéjét ("addig lesz
antiszemitizmus, ameddig valaki zsi