Mese:
Ma kimentem bótba ebédért. Azért a
bótba mentem, mert a kollegő mondta, hogy
enne csokit, én meg gondoltam, hogy akkro viszek
neki, és piros balatont akart, azt meg nem
tudtam, hogy honnan lehet szerezni, ezért
bementem a bótba.
A lényeg az, hogy gondoltam, hogy ha már
egyszer odamentem, akkor ott veszek
ebédnekvalót is, mert a munkaheleyen
enyúltam egy tényért késem meg
van, akkor meg lehet felvágottat enni, a gép
előtt, az meg nekem jólesz.
És ha már ott voltam, és ezt
kitaláltam, hogy milyen jó lesz, néztem
magamnak sajtot, mert szeretem a sajtot, és akkor
miért ne sajtot vegyek magamnak, ha egyszer lehet
sajtot is kapni? Úgy is lett, mármint, hogy
kitaláltam, hogysajtot veszek, és sajtot is
vettem.
Mivel az összes létező sajtból
ettem már, ami ott volt, csak a kapros
kecskesajtból nem, ezért vettem azt.
Gondoltam milyen jó lesz, mert látszott
rajta, hogy azért csomagolták zacskóba,
mert vízben van, akkor meg jó kis
zsíros lágy sajt lehet...
Nem az volt... olan volt, mint a kapros
fűrészpor... És ez még nem is
zavart volna, ha...
Szóval most itt rakoncátlankodik a
gyomromban...
Sose kérdem meg többet a
kollegnőtől, hogy hozzak -e neki valamit,
vagy ha mégiseszembe jut, akor se veszzek
többet csokit.
Mindennek ő az oka!