Tamika: Ne vedd kötözködésnek,
mivel nem annak szánom,
(csak olyan vagyok, hogy nagyon szeretem, ha valamit
megmagyaráznak, és sokszor a magyarázat
miatt szeretem meg azt a valamit)
de miért kell, hogy "gazdagabb" legyen
az íze? (Jó, a köménymagosnak
tényleg nem árt. :) )) ) De pl. a
brokkolinak annyira jó az íze magában
is...
(Na, igen, én egy időben elég sok
mindent főztem tejszínnel, mert a
párom nagyon odáig van érte, aztán
pár dolgot így szerettünk meg nagyon,
de tényleg finom, ezzel együtt megértem
a húzódozást. Egy időben tele
volt a hűtőnk tejszínnel, aztán
mikor vége lett a korszaknak, akkor hirtelen
nagyon sok maradt. :) )) Különben az a
jó a tejszínben, hogy simít valamit az
ízeken, kellemessé teszi, meg nagyon sok
mindenhez idomul. - Ennyit a tejszínről,
nem akarom túlzásba vinni, vagyis
máris. :) )) )
Visszatérve az eredeti kérdéshez:
éppen azt nem értem, hogy az emberek nem
szeretik már a nemrafinált ételeket?
Vagy nem szabadna szeretni?
Veve: miért lennél te a hülye, hogy nem
szereted az olajbogyót? Egyáltalán nem,
szerintem.
De a húsleveskérdés kicsit
összetettebb. Mert benne van az, hogy mindenben
legyen minél több minden, mert úgy
jó. Ebben én mindig azt látom, hogy a
gazdagságra való törekvésben
elvesztjük az egyes ízek magukban való
teljességét, meg nem fogalkozunk az
egyszerű harmóniákkal, de abba is
hagyom, mert ez nagyon nem ilyen nagyszabású
kérdés, csak ez van bennem, amikor
érdekel.
Lehet, hogy egyszerűen csak lusta vagyok
húslevest főzni. :) ))
De azért egy kicsit mégis érdekel az
újfajta szakácsművészet
ideológiai oldala. :) ))
A véleményetek érdekel, tényleg.
Csak peace. :) ))
(Talán nem kellett volna szóbahoznom, de
már annyi helyen meg akartam kérdezni.)