Egyszer egy jól kereső apa úgy
döntött, elviszi vidékre 7 éves
kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa
neki, milyen szegény emberek is vannak, és
hogy a gyermek meglássa a dolgok
értékét, és felfogja azt, hogy
milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerű falusi család
házában szálltak meg, ahol egy napot
és egy éjszakát töltöttek.
Amikor a vidéki út végén
tartottak, az apa megkérdezte fiát.
- Nos, mit gondolsz erről az útról?
- Nagyon jó volt, apa!
- Láttad, hogy némelyek milyen
szükségben és szegénységben
élnek?
- Igen.
- És mit láttál meg mindebből?
- Azt, apa, hogy nekünk egy kutyánk van,
nekik négy. Nekünk egy medencénk van
otthon, ők meg egy tó partján laknak.
A mi kertünket lámpák
árasztják el fénnyel, az
övékére pedig csillagok
világítanak. A mi udvarunk a
kerítésig tart, az övéké
addig amíg a szem ellát. És
végül láttam, hogy nekik van
idejük beszélgetni egymással, és
hogy boldog családként élnek. Te
és anyu viszont egész nap dolgoztok, és
alig látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett
csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
- Köszönöm apa, hogy megmutattad,
milyen gazdagok is lehetnénk.