Magyar középiskolás lét:
alkohol
Nyilván mindenki sejtette, hogy egyszer
idáig is eljutunk, a kamaszlét
apoteózisához. Oltári bebaszások,
öntudatvesztéses hányások,
bohó ifjúság. Alkoholt azért iszik
az ember, mert MAGYAR, tessék tehát nemzeti
öntudatból kifolyólag is idefigyelni.
Figyelem! Oktató-felvilágosító
anyagunk a 14-18 éves korosztálynak
szól, e kor feletti vagy alatti
olvasóknál könnyen
félreértéseket okozhat a
szöveg.
Ha csak nem jártál valami teljesen
elcseszett, kültelki szipusokat nevelő
általános iskolába, akkor a tudatos
önpusztítást a
középiskolában kezded el. A cigaretta,
a sokféle drog és az alkohol ekkor
válik életed szerves részévé.
Ezúttal az alkohollal foglalkozunk, hiszen ez egy
magyar tradíció, amit kötelességed
ápolni.
A kulturált bebaszás
Kis makeszként egyszerű a
választás drog és alkohol
között: a drog aránylag drága,
és a piához képest nehéz is
hozzájutni, ezért először az
alkohollal kezd el az ember kiskamasz fia és
lánya kísérletezni. Bizonyára azt
hiszed, kis buta, hogy a piáláshoz nem kell
ész. Nincs is ezzel semmi baj, de ha túl
vagy már néhány bebaszáson, akkor
valószínű már elkezdtél a
következő kérdéseken gondolkozni:
Miért hányok mindig? Miért szakad el a
film este tízkor? A csaj, akit meg akarok baszni
(a csávó, akivel baszni akarok), miért
picsarészeg már a buli elején, és
alkalmatlan így a szexre?
Ez mind azért van, mert műveletlenek
vagytok. Nem szeretjük ezt a szót, de az
önpusztítással kapcsolatban ki kell
tudni mondani: kul-tú-ra! Igen,
barátocskáink, az ivásnak
kultúrája van, de legalábbis egy
vázlatos szabályrendszere, amit az
ütődött tinédzserek szeretnek
figyelmen kívül hagyni. A fent
ábrázolt eseményvonal ugyanis nem
nevezhető bebaszásnak. A kulturált
részeg még hajnali ötkor is
talajrészeg, ugyanakkor jó formában
van, és legfeljebb azért megy el aludni,
mert társai nem annyira kulturáltak, mint
ő. De most már térjünk
lényegre, igaz?
A tömény
Ott hagytuk abba az előző,
szórakozóhelyekkel foglalkozó
részben, hogy meglátogattuk a
talponálló kocsmákat meg a nonstop
élelmiszerboltokat egy kis piáért. Mit
veszel a semmi kis pénzedből, ha be akarsz
baszni? Olcsó vodkát (vagy akármilyen
olcsó szeszes italt), aminek
összetevői szigorúan: víz,
etil-alkohol (finomszesz), cukor (vagy valami aroma).
Remek ital mind! Gyerünk, vedd meg,
próbáld ki, úgysem tudunk róla
lebeszélni! És milyen hasznos
tapasztalatokat szerzel rögtön az első
bebaszás után: ez az ital ocsmány
– a második után már
csúszik - talán mégsem kéne olyan
gyorsan meginni hat-nyolc felest belőle -
miért ittam rumot is? Kitűnő
megfigyelések! Összegezzük is amit
egyből megtanultunk.
Ezek az olcsó piák valóban
undorítóak, és tényleg olyan
idült alkoholistáknak fejlesztették ki
mindet, akik már nem igazán tudnak
különbséget tenni minőség
és mennyiség között. Ezektől
a szaroktól ugyanis képtelenség
kultúráltan berúgni. Három
menekülési útvonal adódik: 1. Jobb
piát veszel/lopsz. 2. Bort iszol, az olcsóbb
és hatékonyabb. 3. Házi
pálinkát szerzel valahonnan.
A másik dolgot, amit elcsesztél:
akármilyen király vagy,
képtelenség hat-nyolc felest (ez ugye a
berúgási alapegység)
egy-másfél óra alatt meginni. Igen, egy
ideig valóban nem érzed a hatást, hogy
aztán úgy pofán basszon, hogy
örülsz, ha nem kevered össze a
hányást az ájulással. Az oroszok
szerint az első hármat egy hajtásra
gyorsan, utána a többit hosszabb
szünetekkel kell meginni. Milyen igazuk van! Az
oroszoknak egyébként minden
töménnyel kapcsolatos meglátásuk
kitűnő, további
művelődésetek érdekében
érdemes a Moszkva-Petuski című
alapművet forgatni Venyegyikt
Jerofejevtől.
A bor
Hamar rá fogsz jönni, hogy
költséghatékonyság
szempontjából a bor a legjobb
befektetés. Csak egy baj van ezzel, mégpedig
hogy Magyarországon szinte lehetetlen
normális bort kapni normális áron.
Egyszer az életben? hangsúlyozzuk: egyszer ?
igyál kannásbort. Ezt ma már sajnos
szinte lehetetlen beszerezni, pedig a kilencvenes
években még minden magára adó
éjjelnappaliban kaphatóak voltak a
többliteres, műanyag tartályok.
Ha ezt az akadályt sikerrel vetted, nyiss a
boltok alsó polcain található
undorító lőrék felé. Ezek
magukban ihatatlanok, fröccs és VBK
formájában azonban már low-end
házibulikban bevállalhatóak. Az
utóbbit harmadik gimi felett már csak
metálosok isszák, úgyhogy ne nagyon
szeresd meg. A fehér bort szinte mindenki
könnyebben tudja megszokni a
vörösnél, ráadásul ez
utóbbitól sokkal csúnyábbat is
lehet hányni, úgyhogy hagyd a
kékfrankost meg a kadarkát a
hajléktalanoknak, és válassz
hárslevelűt (Debrői!) vagy
furmintot.
Az úgynevezett ?jó? borokkal
középiskolásként felesleges
foglalkozni. Drágák, nem lehet
tőlük jobban berúgni, és ezeket
az évjáratos marhaságokat
igazából az apád sem érti.
A sör
A legfontosabb tudnivaló a sörről az,
hogy még nem született ember a
földön, akinek elsőre ízlett
volna. Azonban ha fiú vagy, hosszas
trenírozással köteles vagy magad
hozzászoktatni az ízéhez hidd el, menni
fog, és később már élni is
képtelen leszel nélküle. Megoszlanak a
vélemények arról, hogy a sört
ivó vagy szigorúan elutasító
csajok a menőbbek, mi hajlamosak vagyunk azt
mondani, hogy nincs szexibb, mint egy tizenhat
éves kislány dobozos Borsodival a
kezében.
Szemben a borral és a töményekkel,
sörügyben Magyarország szerencsés.
A zöld Dreher a világon bármivel
felveszi a versenyt, olcsó és mindenhol
kapható. A sör azonban alattomos egy
állat, és miközben a
töménytől megháromszorozódik
egyéniséged, a bortól meg az
intelligenciád, a sör álmossá
és butává tesz. Ez persze nem azt
jelenti, hogy ne fogyaszd egészséggel, csak
ne csodálkozz, ha a csajok a harmadik
böfögésnél vagy disznó
viccnél lelépnek. Igaz, ha jól
besöröztél, csodálkozás
helyett, csak röhögsz rajtuk, és ha
így teszel, nem is tévedtél nagyot.
Egyebek
Hubertust, Éva vermutot és kevertet
középiskolás nem iszik.
Állítólag Kelet-Magyarországon
igen, de ott egyébként is felesleges
középiskolába járni. Szintén
érdemes kerülni a Garrone
termékcsalád valamennyi tagját,
ezektől csak összeragad a szád és
hamarabb kezdesz hányni.
Pezsgőt eleinte csakis szilveszterkor szabad
inni, a magyar piacot elárasztó BB
egyébként is annyira kritikán aluli,
hogy kifejezetten jól jár, aki csak
évente egyszer kóstolja. A ?felnőtt?
piák, úgyismint viszki, konyak, hatvan
évig bükkfa hordóban érlelt grappa
és egyebek meglepetésszerűen
kerülnek majd csak a szádba,
általában ha a barátaid közül
a jobb módúaknak sikerül egy
üveggel lopni otthonról. Ennek
megfelelően nincs értelme előzetes
taktikát kidolgozni velük kapcsolatban: ha
meglátsz egy üveget, vesd rá magad
teljes erőből.
Keverés
Ritka lesz az olyan eset, hogy egyfajta itallal
szerezhetsz magadnak gyönyört. Pedig
másnap reggel úgyis rájössz, a
másnaposság leghatékonyabb
megelőzése az lett volna, ha nem kevered
össze-vissza a dolgokat. Mi utáljuk a
mixereket, de azt el kell ismerni, hogy a
koktélokat azért nem
középiskolások találták ki,
mert akkor minden fogadás okádással
végződne. Vagyis a koktélok rendben
vannak, de csak azért, mert
hozzáértők állítják
össze. Ebből egyenesen következik,
hogy az olyan buziságok, mint vodkanarancs,
portorikó rum eperszósszal és
társaik a kulturált részeg legnagyobb
ellenségei.
Miután tisztáztuk, hogy a pohárba csak
kivételes esetben keverjük össze a
dolgokat, vegyük át, milyen sorrendben
fogyasszunk. Általában igaz, hogy
gyengébbtől (sör) az erősebbig
(tömény), jó
minőségűtől a rossz
minőségűig haladjunk. Kivételt a
bor és a pezsgő jelent, amit csak
óvatosan vegyítsünk a többivel,
és legjobb, ha tudunk egyik vagy a másik
mellett választani.
Ha már igazán kulturált részeg
vagy, akkor azt a mutatványt is meg tudod
csinálni, hogy egy nap háromszor
berúgsz, és a buli végén
magadtól mégy az ágyba. Mikor így
teszel, gondolj a nagy magyar költőkre,
sőt, úgy általában a komplett
magyar társadalomra, amelyhez egy kicsit
közelebb kerültél azzal, hogy
kezdő alkoholista lettél.
AJÁNLOTT OLVASMÁNY:
Viktor Jerofejev: Moszkva-Petuski
Cholnoky László: Prikk mennyei útja
Tar Sándor: A mi utcánk