ezt egy évfolyamtárs irta (anno)a
levelezőlistára, szerintem jó(ide
is):
hi all,
lenne egy eccerü (hosszú ü)
kérdésem. majd.
DO NOT TAKE THIS SERIOUSLY!!!
tegnap voltam pszichon, nagyon megrázó
élmény volt.
Zsuzsa és Péter fittyet hányva a
kodolányi eddig
bevált, jól megszokott és
mü(hosszú
ü)ködőképes
vizsgáztatási szokásaira, magukra
öltötték valami
középkori papneveleldéből
elszabadult, Y2K-t és egyéb
modernista parákat is legyőző,
kortalan szellem
titánálarcát és a szellősre
hagyott széksorok között
járőröztek, szigorúan betartva a
francia brigadéros
hadtestek alapszabályát, azaz gerjessz
halálfélelmet,
de mosolyogj, miközben forgatod Freud
lélekborotváját
a szerencsétlen vizsgázó
koponyájában. Zsuzsa
percenként 9-et koppantott
kevlár-borítású
cipősarkaival, ezzel próbálva a
csoport szenvedő
alanyainak (50-ből 48)
szívverését olyan szinten
lelassítani, hogy erőtlenné
váló vállaink
előrezuhanjanak, szemhéjaink
elnehezüljenek és átadjuk
magunkat az ő kis magántesztjének,
melyben mi lettünk
volna a pedálnyomogató tesztállatok.
szerencsére a
meditatív állapot elkerült minket,
köszönhetően az
udvaron kosárlabdázó egyénnek,
akire nem hatott a
sámándobként funckiónáló
cipősarok-kopogtatás és
rendszeresen kizökkentette a ritmusból a
boszorkányt.
Pétertől, a titkos
segítőtől, sokkal jobban féltem.
ő
nem kopogott, lopakodott, de van még mit
tanulnia. a
totális csendben, közeledését
semmi más nem jelezte,
mint az asztallapokhoz simuló
szövetnadrág robaja és a
puha borítású cipőtalpak halk
cuppanása, ahogy
elszakadtak az édes anyaföldként
funkcionáló
linóleum-borítástól.
közeledésére jung és freud
egymásnak feszültek zsebemben. ők is
érezték, hogy ez
a két felügyelő nem viccel.
Kísérleti nyúlnak éreztem
magam, miközben rabtartóink cinkos mosolyt
váltottak a
beszögelt ablaktáblák feszegetése
közben és 5 perces
járőr-körútjaik után
egyszerre nyúltak a twix-ért. nem
tudtak megtörni, ujjaim reménykedve
tapogatták a a
binderek fogságába zárt,
minimalizált tételeket,
amelyek a sikeres vizsga egyetlen
biztosítékai voltak
(bár még soha nem puskáztam és nem
is fogok soha és
nem is járok a kodolányira, sőt asse
tudom, hogy mi az
a kodolányi, ez az egész story csak
kitaláció, egy
beteg elme görnyedthátú
kirohanása:-))). Két ujjal
szétfeszítettam a binder
acélállkapcsát és óvatosan
kiemeltem freud-ot a csomagból. óvatos
voltam, mint az
éjszakába menekülő
bennszülött nyomolvasó az
infraszemüveges g.i.joe egységek
pásztázó
pillantásainak kereszttüzében.
Tábort vertek a pódium
előtt a fejvadászok, eljött az én
időm. Fejdíszemet
egy bokor alá rejtettem és felvettem a
tiltott
segédeszközhasználatot
legoptimálisabban támogató
pózt. Készen álltam arra, hogy sikerre
vigyem a
missziót, de a félliteres coca-cola
palackok
kupakjának idegborzoló sziszegése
visszaparancsolta az
öreg tudattalan-én mágust a
nadrágomba (gee:-))). még
mindig 48 kérdés várt
megválaszolásra, ami 25 perc
tömény rettegés után nem tünt
vmi biztatónak. Már nem
volt vesztenivalóm, így újra
zsebrevágtam kezeimet és
beletúrtam a papírkötegbe.
tömény pornó akadt az
ujjaim közé, anál, fallosz,
pénisz, öröm...hát
valahogy nem tünt biztatónak vizsga
közben igényesen
megfogalmazott erotikus regénykét olvasni,
ezért
visszasüllyesztettem a zsebembe. Mire
túltettem magam
a sokkon, a rend éber őrei újra a
nyakunkon voltak,
így kénytelen voltam
kútfőből nekivágni az
ismeretlen
fogalmakkal telezsúfolt papírosnak. Nem
kételkedtem az
eredményben, totálisan egyetértettem
volna egy
érdemtelen osztályzattal...DE..kettest
kaptam,
wazz:-)) Nemtom, hogy kinek v. minek
köszönhetem, de
szerencsére nem leszek azok között a
szerencsétlen
sorsú ex-sorstársak között, akik
29-én újra nekivágnak
ennek a gyötrelemnek. Lélekben veletek
leszek, sőt
lehet, hogy testben is és frissen vágott
fenyőleveleket fogok égetni az ablak alatt,
mer'
állítólag az kiüzi az
ártó szellemet a tanerő
lelkéből:-))))
más.
Kommunikáció elméletre beadtam a
beadandót. honnan
fogom megtudni a megajánlott jegyet, csak a
vizsgán v.
vhol ki lesz függesztve?
byaz