"Délre kaptam időpontot a
nőgyógyászhoz, örültem, hogy
délelőtt viszonylag stresszmentesen fel
tudok készülni majd az eseményre.
Reggel azonban telefonhívást kaptam a
rendelőből, hogy jó lenne, ha 9:30-ra
ott tudnék lenni. "Persze, ott leszek"
mondtam a legnagyobb nyugalommal, és csak
utána estem pánikba. A reggeli kapkodás
a szokásos menetben folyt, gyerekek
reggeliztetése, öltöztetése,
uzsonnák csomagolása, fuvarozás az
iskolába, óvodába stb. 8:45-re
értem haza, nem volt már idő
újabb fürdésre, ezért csak gyorsan
felkaptam a mosakodó rongyot a kád
mellől, és jól lemostam magam
"ott".
Autóba vágtam magam és rohantam az
orvoshoz. Felfeküdtem az asztalra, a fejemet a
fal felé fordítottam, és azt
képzeltem, hogy Párizsban
sétálgatok... A doki megszemlélte a
terepet, majd így szólt:
- Huha! Látom, ma volt egy kis
különleges felkészülés...
Nem tudtam miről beszél, nem reagáltam
semmit, tovább sétáltam
"Párizsban".
Hazamentem, a nap további része a
szokásos rutin szerint ment, főzés,
gyerekek összeszedése, házifeladatok
ellenőrzése stb. Délután fele a
lányom ijedt hangon kérdezte:
- Anyu, hol van a mosdórongy a
fürdőszobából?
- Kidobtam, vegyél elő másikat! -
mondtam neki. Mire a lányom:
- De nekem az kell, mert benne volt az összes
csillámporom és flitterem!"