Élt egy városban két ember, akiket
ugyanúgy, Szekeres Bélának hívtak,
de az
egyik pap volt, a másik pedig taxis. A sors
úgy hozta, hogy egy napon haltak
meg. Feljutnak a mennyországba, a kapuban Szent
Péter várja őket.
- Hogy hívnak? - kérdezi Szt. Péter az
elsőt.
- Szekeres Béla.
- Te vagy a pap?
- Nem, a taxisofőr.
Szt. Péter megnézi a névsorát
és így szól:
- Jól van, elnyerted a paradicsomot. Tiéd ez
az aranyszálakkal szőtt tunika
és ez a rubinberakásos aranybot.
Beléphetsz.
- Köszönöm, köszönöm...
- mondja a taxis.
Közben sorra kerül két másik
ember, utánuk pedig a másik Béla,
aki
végignézte honfitársa
belépését.
- Hogy hívnak?
- Szekeres Béla.
- Te vagy a pap?
- Igen.
- Nagyon jó, fiam. Elnyerted a paradicsomot.
Tiéd ez a poliészterköpeny és
ez a műanyag bot.
Mire a pap:
- Bocsánat, nem dicsekvésképpen mondom,
de ... itt valami tévedés lesz.
Én Szekeres Béla áldozópap
vagyok!
- Tudom, fiam, elnyerted a paradicsomot, tiéd a
poliészter...
- Nem, az nem lehet! Ismerem a másik urat,
taxisofőr volt, egy városban
éltünk. Borzalmas egy taxis volt! Felhajtott
a járdákra, mindennap
ütközött, egyszer egy háznak is
nekiment. Pocsékul vezetett,
lámpaoszlopokat
döntött ki stb. Én pedig
életemből 50 évig minden vasárnap
prédikáltam a
templomban. Hogy lehet az, hogy neki aranyszálas
tunika és aranybot jut,
nekem pedig ez? Itt valami tévedés
történt!
- Nem, nincs itt semmi tévedés - mondja Szt.
Péter. - A helyzet az, hogy a
mennyországot is elérte a
globalizáció a maga
értékrendjével. Már nem
úgy
értékelünk, mint azelőtt.
- Hogyan? Nem értem...
- Ma már célok és eredmények
alapján ítélünk. Nézd,
elmagyarázom a te
esetedet, és rögtön megérted. Az
utóbbi ötven évben valahányszor
prédikáltál, az emberek aludtak. De
valahányszor a taxis vezetett, az
emberek imádkoztak és eszükbe jutott
Isten. Vagyis ki adta el jobban a
szolgáltatásainkat? Bennünket az
eredmények érdekelnek, fiam. Az
e-red-mé-nyek!!!