Zsuzsa férje, Lajos néhány napig
kómában fekszik. Hûséges neje
mellette virraszt. Egyik éjjel Lajos magához
tér és int a feleségének, hogy
hajoljon közelebb. - Drága Zsuzsa, te mindig
kitartóan mellettem voltál, akkor is, amikor
kirúgtak az állásomból, amikor az
üzletem csõdbe ment, amikor meglõttek,
amikor elvették a házunkat, amikor az
egészségem kezdett odalenni. Te mindig velem
voltál és mellettem álltál. Tudod,
mit gondolok? - Mit, kedvesem? - kérdi a hû
asszony. - Azt gondolom, hogy kúrvára nem
hozol szerencsét!