Vers mindenkinek

:)

akkor a pörkölt
váltsa le a törköly
hosszan a torkon
maródjon folyton
oldja a kérget
gombócot, mérget
csak megállj időben
nehogy a vizenyőben
vihogjon egymásra
a két szemgolyód

Ha egy birkapörkölt az ára
Kösz, nem kell mára.

De mosolyogsz majd utána.
Ha a pörkölt
Megcsináltad...

Mi az
Igaz?
Olyan, mint a hagyma
Szétkapva
Nincs középen semmi
Hiába vártad
Ennyi
Összefolyt taknyod, nyálad.

:) )

Tessék, visszakanyarodtam.

Mondani bármit lehet
A gőz minden nyomába ered
A hit gravitációja
Az igazság

Na ti már elkanyarodtatok...:)

Nem győz
A gőz
Nem robbanok fel
Csak néz
Az ész
Ki kinek mit felel
Megfelelek, emberek?
Nem kertelek nektek
Lehettek egyesek
Lehettek seregek
Az én ganémba az én dombomon csak én ülhetek bele.

Nem láthatunk túlra,
de nem vihetsz az útra
magaddal semmi kézzelfoghatót.
Itt marad a várad,
kicsike könyvtárad
és itt kell hagynod az irattartót.
Minden tapasztalat,
ha átadod megmarad,
s örökre elvész, amit megtartasz.
Mondják - a szeretet,
az ami átvezet,
s amit utiokmányként használhatsz.

föleg, ha emelgeti a gőz
amit az ember nem győz.
:)

mert lélekláboson
a fedő megremeg

s hogy van-é élet előtte.
s hogy előtte élet van-é.
egy domb. a sárga fű benőtte.
tetején lappad a gané.
s hogy valék e lélek egészen.
s hogy egészen lélek valék,
ábrándozom egész merészen.
remegő pörköltet az üres fazék.

Én csak a 77-est, meg a 83-mast olvastam... Abban valóban csak szép versek voltak. Nem biztos, hogy jók, de szépek.

Igen, Kisilon egyetértek.De mondjuk érdekelne vkinek a véleménye is a versről. Ti, mint jobban hozzáértők.

Dávid:) )

ez egy ilyen buta gyűjtőcím, ami, ha jól sejtem, már biztos többször tíz éve lett kitalálva, aztán senki nem gonsolkodott el rajta azóta, hogy jó ötlet volt -e...

Elnézést
Az idézőjeben szereplő rész Arthur C. Clarke-tól származik.

Valamiért én nem veszem meg a Szép Versek kiadványt...

2003-as Szép Versek kötetben, Erdős Virág Apokrif c. verse. Csak mint egyszerű olvasónak, nekem a vers nagyon nem tetszett. Ez egy dolog.De miért a SZÉP versek c. kötetbe raknak egy ilyen verset vajon??

Hogy lesz az élet utána?
Kit érdekel, drága
Ismered már ezt a világot?
Minden fűt, fát, virágot
Simogattál már zsiráfot?
Láttál már lápot?
"Minden világ a tiétek"
Én mondom, vétek
Nem megismerni ezt
Azzal foglalkozni, mi lesz.
Ideszülettünk, itt nyílt ki a
Szemünk
Elsőször itt fogtuk
Apa ujját, és tudtuk
Míg fogjuk, minden
A legnagyobb rendben.
Hát egyszer majd odaát is
Megszületünk, és máris
Kezdhetjük felfedezni
Ráérünk majd megismerni.

Hogy lesz az élet utána?
tényleg olyan, mint a várva-
várt mennyország
túl a szivárványon valahol,
ahová a lufik szállnak?
és összes szeretteink ott várnak
és akkor folytatódik az egész?
vagy újrajátszunk mindent,
csak jobb lapokkal?
és ugyanolyan ott is a kint-bent,
vagy van több dimenzió,
és minden verzió
elképzelhető és kipróbálható,
amire vágytunk?
és simán beforrnak a sebek,
amiket egymásba vájtunk,
vagy kell ott is az idő,
hogy múljon?
Hogyan lesz?
Valaki válaszoljon!

ühüm! :)

Jó

Ne keresd a választ
Hogy mi lesz utána
Igyekszel és közben kipereg
A kezedből, mint homokszemek
A lényeget úgyis megtudod
És látod majd a pillanatot
Amikor kiderül:
Asztalodra mi kerül
Kenyér és víz, vagy lakoma
Puha ágy vagy kaloda
Járd hát végig az utat
Tudd, mögötted mi marad
És majd ha látszik már a cél
Tudni fogod: megérkeztél

Hogy lesz az élet
Utána?
Hogy lesz az élet?
Mit eszem majd és mit iszom?
Vagy csak szarom rá
És úgyis megkapom?
Hogy lesz a világ?
Könyörgök!
Mondja meg valaki!
Egyre kevesebbet alszom
Bár egyre többet kéne
Örök zombiként
A végére
Fázom a tűzben
Mint a felgyújtott magány
S ahány
Ember kezét felém nyújtja
Csak jobban megyújtja
Máglyám
Megmentőm hiába várnám
Ölelj!
Fázom!
Könyörgök!
Saját lelkem százszor megygyalázom!
Segíts!

Időnként megtörténik
Szól a telefon.
Csatt-csatt rohanok,
végre felkapom.
Beszélek kedvesen,
pedig itt állok nedvesen.
Miközben lúdbőrzök hevesen,
próbálok megállni nesztelen.
Amíg ő magyaráz lelkesen,
én csak azt hallgatom csendesen,
hogy a vízcseppek csepp-csepp
peregnek le rólam,
s egy nagy tócsa patakja
indul ki alólam.
Ő csak beszél,
én meg egyre fásultabban hallgatom,
de valaki
elzárhatná legalább a vízcsapom.

Három egész hete már, hogy a hótól csillog az erdő
Csend zaja surran végig a tájon a pelyheket ontva
Mondd, sose érezted még télen, az éji magányban? -
Elmúlunk, ami változik, annak nincs haladéka

simuló láz
elömlõ tûz
keserû íz
tagadó méz
túlélõ póz
megharcolt váz
engedõ kéz
rafinált máz
váratlan szó
leplezõ jel
mozduló vágy
móka ölel
épülõ vár
önóvó én
burjánzó báj
kóborló tél.