Családi kör
Reggel van, reggel vagy
Mindenki ideges.
A ház ura üvöltve tiszta
Zoknit keres.
Feketés csészével,
boglya fejű asszony,
ajánlja az égnek,
hogy reája rogyasszon.
Mintha szélből volna a
nagylánynak lába,
Sebesen bevonul a fürdőszobába.
Hosszú perceken át pingálja
a szemét,
testvéröccse kiállt:
Gyere ki te szemét!
Konyha megegében jó pirítós
mellett,
Nagymama mosolyog,
ahogy tőle telhet.
Min vigyorog mama?-kérdezi a veje,
csupa borotvahab összevagdalt feje.
Wc-be zárkózik a legkisebbik gyermek,
Most írja a leckét-na még
csak ez kellett.
Ajtó előtt jár a család furcsa
táncot,
szemük szikrákat szór,
arcuk sok-sok ráncot.
Mire a rádió mondja hét tizet,
Elromlik a bojler, nem ad több melegvizet.
Az asszony begörcsölt kezekkel mosogat,
férj jeges vízben sziszegve mos fogat.
A nagyleánynak immár fél keze
kabátban,
a másikba pöttyös kakaós
pohár van.
Le is önti frissen mosott blúzát,
s kabátján vastagon megkent kiflit húz
át.
Az utcáról szalad vissza a ház ura,
lábán cipő helyett megszokott
papucsa.
A regel számára eléri a
csúcsát,
a cipőben megleli elveszett
sluszkulcsát.
Reggel van, reggel van,
ideges mindenki,
az asszony is elment nincs már otthon senki,
bevetettlen ágyon gyűrött párna
feszít,
s a wc tartály halkan sistereg egy picit.