Nem lesz karambol
Szalmaláng pislákol szememben
Lépek lassan a sötét utcában
Egy doboz cigit tartok kezemben
Valami mindig van nálam.
Ez az utolsó ma éjjel ígérem
Ezt a megjegyzést még kikérem
Magamnak magamtól
Nem lesz ma karambol.
Gyalog megyek, szinte suhanok a széllel
Miért nem lehet ez így minden éjjel?
A fal mellett fekszik egy ember, úgy látom
fázik
Ott hagyom neki a cigit, gondolom dohányzik.
Tüzet gyújtok egy halom
papírból
Ma éjjel nem lesz karambol.
Gyalog megyek. Esni kezd.
Egyet üt az óra, hallod ezt?
Kong egy ideig. Még korán van.
Mit keresek én az éjjeli homályban?
Egyre tovább sétálok, csak úgy
magamtól.
Ma éjjel biztosan nem lesz karambol.
Gyalog megyek egészen sokáig,
Egy tócsába léptem, bokáig.
Na ez remek!
Hova is megyek?
Már nem esik olyan nagyon.
Leveszem kalapom, s hagyom
Hogy lefolyjon róla a víz.
Hol jár az idő? Két óra
tíz.
Na gyerünk tovább, az ember csak barangol
Biztosan érzem ma nem lesz karambol.
Tovább gyaloglom. Már egyáltalán
nem esik.
Ha látnának, kérdeznék: Mi a
fenét keres itt?
Az lenne a válaszom: Magam sem tudom,
De úgy látszik, a sétát meg nem
unom.
Lassan megszárad kabátom, segít a
lassú szél
Nem is kell kérdeznem, most így is
beszél.
Azt mondja, elkísér és velem
csatangol,
Nem lesz ma éjjel karambol.
Gyaloglom hosszan. Egyre és egyre messzebb.
Ilyenkor látom a világ éjjel a
legszebb.
Csak sétálgatok itt, az idő pedig
elrepül,
Egyre álmosabb vagyok, érzem már
legbelül,
Kezem az órám után kutat,
Ránézek, már négyet mutat,
Lassan, de biztosan haladok előre
S bár nem tudom még mi lesz belőle,
Egyet tudok biztosan magamtól,
Az éjjel nem volt karambol
Gyalog megyek...