Mégegyszer
Ha mégegyszer születnék, nem
lennék kisded.
Nem kapnék anyám melle után, nem
forgatnám
A fejem hangja nyomán, nem altatna el az
éneke.
Nem fognám tíz ujjal a rácsokat, ahogy
kinyílna
Szemem becsuknám.
Ne lássam, az övé éppen
kérdez-e.
Ha mégegyszer születnék, nem
lennék gyermek.
Nem futnék nevetve a galamb után s nem
lesném
Apám szavait, ő nem tudná minden
kérdésre a választ
S ha otthagynának valahol, nem reszketne
szívem,
Nem sírná szám a szót.
Nem keresnék menedéket, támaszt.
Ha mégegyszer születnék, nem
lennék fiú,
Nem cibálnám a kislányok copfját
ájult-bátran,
Nem nézném oly vágyón, ahogy
felnőnek nevetve,
Nem rúgnám ádázul a port, nem
magolnám a leckét;
Maradnék csendben.
Szürkén, az egyik sarokban feledve.
Ha mégegyszer születnék, nem
lennék leány,
Első szerelmem nem apám lenne, s nem
próbálnám
Fel anyám cipőjét, nem
botladoznék benne kacagva,
Hogy e hangra később a fiúk
füttye színezze arcom,
Nem lennék szép.
Fakulnék egy régi albumba ragasztva.
Ha mégegyszer születnék, nem
lennék szerelmes.
Nem fognám meg a kezedet az utcán, nem
rohannék
Kétségbeesve a villamos után, mi
elszakít tőlem éppen.
Nem suttognám neved ima helyett, s nem emelne
égig
Simogató kezed.
Csak néznélek messziről
szépen.
Ha mégegyszer születnék, nem
lennék asszony,
Nem óvnám féltőn gyermekem
és a párom, nem nézném
Hatalmas szeretettel az őszülőt, a
serdülőt, nem szaladnék
Utánuk három utcát a sállal, nem
vívnék a
bevásárlókosárral
Naponta győztes csatát.
Inkább szeretetlen maradnék.
Ha mégegyszer születnék, nem
lennék férj.
Nem nézném büszkén
évődő családom, nem kéne
mindennap
A munkába rohannom, nem barkácsolnék,
nem lenne autóm,
Nem dicsérném a főztöt, nem
játszanék bújócskát
Sem gyermekkel, sem nővel,
Mert csak bejönnék, s már mennék
is ki az ajtón.
Ha mégegyszer születnék…
Ugyanígy ülnék most itt, ugyanúgy
fájna a hátam,
Ugyanúgy hiányoznátok, ugyanezek a
szavak vernének,
Csak annyi változna, ha mégegyszer
születnék,
Kitárnám a kapukat,
Ó, hogy közelebb lennétek!