Vers mindenkinek

Szabó Lõrinc: Esik a hó
Szárnya van, de nem madár,
repülõgép, amin jár,
szél röpíti, az a gépe,
így ül a ház tetejére.
Ház tetején sok a drót:
megnézi a rádiót,
belebúj a telefonba,
lisztet rendel a malomba.
Lisztjét szórja égre-földre,
fehér lesz a világ tõle,
lisztet prüszköl hegyre-völgyre.
Fehér már a város tõle:
fehér már az utca,
fehér már a puszta,
pepita a néger,
nincs Fekete Péter,
sehol,
de sehol
nincs más
fekete,
csak a Bodri
kutyának
az orra
hegye
és reggel az utca, a puszta, a néger,
a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter
és ráadásul a rádió
mind azt kiabálja, hogy: esik a hó!

Hó-áldás
Gyönyörű szép reggel,
még a nap is felkel
- tán valahol.
Tétova hópelyhek,
kíváncsin belesnek
ablakomon.
Úgy vártam e fehérséget,
hogy szívemről a keménységet
lemossa,
befedje gondjaim gödreit,
és lelkem fájdalmas görcseit
feloldja.
S hull, csak hull
a hófehér béke,
tágranyílt szemem
gyönyörűségére.

Köszönet Ingridnek utólag
S véd gyerekversektől valaki?
Kérdezed vagy mondod
S később ontod
A szennyet
Kibetűzöl egyet
Ki-be fűzől egy párat
S keresel egy cipzárat
Anyádon...
S jő új világ
Emberi arcok
Kicsiny harcok
Szerelmek, elálló fülek
S jő kutyaugatás, cumisüveg
S jő játszótér, medence
S jő strand
Fura ábránd
És nem érted barátom
Miért nincs cipzár anyádon...
S rohanvást a világ vége felé
(Mily közel!)
Svédországnál megállok
S így utólag
Beköszönök Ingridnek
Futólag...

és még egy József Attila, aztán kész:)
-----
FLÓRA
[…]
Rejtelmek
Rejtelmek ha zengenek,
őrt állok, mint mesékbe’.
Bebujtattál engemet
talpig nehéz hűségbe.
Szól a szellő, szól a víz,
elpirulsz, ha megérted.
Szól a szem és szól szív,
folyamodnak teérted.
Én is írom énekem:
ha már szeretlek téged,
tedd könnyűvé énnekem
ezt a nehéz hűséget.
[…]

Én ezt is szeretem JA-tól:
[LE VAGYOK GYŐZVE…]
Le vagyok győzve, (győzelem ha van),
de nincs, akinek megadjam, magam.
Úgy leszakadtam minden más világról,
ahogyan lehull a gyümölcs az ágról.
Szurkálnak, óvnak tudós orvosok,
írnak is nékem, én hát olvasok.
S „dolgozom”, ímhol e papírhalom –
a működésben van a nyugalom.
Én állat volnék és szégyentelen,
nélkületek, kik játszotok velem –
Köztetek lettem bolond, én a véges.
Ember vagyok, így vagyok nevetséges.

JA: ÓDA
[…]
(Mellékdal)
(Visz a vonat, megyek utánad,
talán ma még meg is talállak,
talán kihűl e lángoló arc,
talán csendesen meg is szólalsz:
Csobog a langyos víz, fürödj meg!
Íme a kendő, törülközz meg!
Sül a hús, enyhítse étvágyad!
Ahol én fekszem, az az ágyad.)

Egyszer álmomban
halálraítélt voltam,
s legutolsó vigaszul
még egy édes csókot kaptam.
Ezután nappalaimban
Te viharzottál felém,
s kéjes csókod is megkaptam
- végül felébresztettél.

Ha kihagynám az elárvult szót, hazudnék:)
Pedig én tényleg egy VÍG ember vagyok.
Na a legközelebbit már levélben írom - már elmúlt a szilveszter, amikor kb 2-3 topikot használtunk összesen:)
Na jó most idemásolok egy eléggé önirónikus nem annyira verset. Nekem nincs benne semmi negatív - inkább vigyorgás önmagamon.
--------
Félretaposott évek a hátam mögött,
s én ülök lenn egy völgy alján
az önsajnálat patakjának partján.
Múltamat bámulom a víz tükrében:
mennyi mindent ki sem próbáltam
és milyen sok mindent elvesztettem
amire még rá sem találtam.
Míg élek vándorlásom örök.
Indulok hát: hegyre fel és völgybe le.

A jókedvű versek
Nyersek
Szomorúk konokul úsznak
Fájdalmasan seggrecsúsznak
A sorok
Minden szó után hármat horkolok
Jól vagyok...

az erőszak sehogy sem jó,
legyen az vonat vagy hajó
ebben egy a véleményünk
és a Niszitől sem félünk
:)

okéoké
én meg csak általában védem a negatív hangulatot, mert nem szeretem ha a jó hangulat megerőszakojja:-)))

mer attól lesz jókedve :) csak előbb kell kicsit mosolyogni is. de különben is mondtam h nem biztos h igazam van, egyáltalán nem kell jókedvűt írni ha nem érzi úgy. ezt az egészet csak azért írtam mert én úgy éreztem h már fullasztó a sok rosszkedv ami árad a versekből, és ez évának sem biztos h jó. de ismersz: a nagy megmentő (nem tehet róla szegény, Nyilasnak született...) szóval semmi kényszer, csak egy vélemény részemről, amit Évának egyáltalán nem kötelező elfpgadnia. lehet h ez vezet jóra, ha kiírja magából asok rosszat. hát mittudomén. nem vagoyk szipológus, cask szeretnék :) hehe. na de ez már nem topik, tehát visszacipelem
pezsgőt ittam délután
azért nézek most bután
bocs fiúk... :)

de Katám, mér írjon jókedvűt is néha, ha nem érzi úgy?

na ez az, veva, csak így tovább! :)
(ha esetleg kihagynád az elárvult szót... :) )) na jó, nem kötözködöm)
a másik, ami eszembe jutott: olvastam egyszer vmelyik újságban egy hölgyről aki ünnepek alkalmával szörnyen egyedül érezte magát, és arra gondolt, biztos vannak így mások is, és vmi szervezetnél vállalt telefonügyeletet, mindenki felhívhatta, aki egyedül érezte magát és beszélgetésre vágyott, és így lett egy csomó barátja. lehet h neked is segítene picit kevésbé egyedül érezni magad vmi iylesmi - meg persze ez a wiw is tök jó rá :) én azt hiszem ha az ember látja mások "nyomorúságát" talán könnyebben lép túl a magáén. na. befejezem a bölcselkedést mára. :)
és még vmi: a boldogságért meg kell dolgozni. a rosszkedvért sosem, ez az én tapasztalatom. fene megette :(

Még valami. Alaposan meg vagyok áldva (átkozva?) öniróniával. Lehet, hogy ez időnként félreérthető? Pedig:
Ha az ember nem tud önmagán nevetni,
nincs joga még mosolyogni sem máson.

Szia Kata (levelezzünk kicsit itt)! A 12436. egy kicsit egy tegnapi levélre is válasz volt.
Szoktam jókedvű verseket is írni, igaz mostanában talán kevesebbet, de a karácsony előtti verseimhez képest, már majdnem a dombon (a csúcs sokkal magasabban van) vagyok:) ).
Nem bántottál meg (a szemtől-szembe jövő véleményt elég jól viselem:) ).
Kerestem egyet a kicsit vidámabbak közül (nagy hirtelen ezt találtam).
--------------
Bamba mosollyal ébredek
- reggel van.
Felkelni nem nagy élvezet.
- Kávé van?
Testem már tesz-vesz,
agyam még alszik,
tudatom csupán
szememen látszik
- csukva van félig,
nem vagyok még itt.
Miután lecsorgott
a fekete élvezet torkomon,
végre képes vagyok
elhagyni elárvult otthonom.\t\t\t\t\t\t\t\t

drága veva, asszem picit félreérted a dolgot. bár nem akarnék mások nevében beszélni, inkább csak a magaméban ,de bármennyire is játék ez, nagyon gyakran annyira depressziós, rosszkedvű verseket írsz, h nekem pl rosszul esik elolvasni. megértem h ilyet írsz, nyilván okod van rá, de néha nagyon tömény. nem lehetne h párszor legalább jókedvűt??? szóval nem a forma, a tartalom. kérlekkérlekkérlek. sztem magadnak is jót tennél vele, ha a naposabbik felét is észrevennéd a világnak. nehéz, persze. de tudod, nem csak a jókedv szül mosolyt, hanem a mosolytól is jókevű leszel.
természetesen lehet h nincs igazam, nem kell egyetérteni, meg semmi, ha te nem így érzel, én csak megpróbáltam vhogy leírni, amit belőlem kiváltanak időnként a verseid. remélem nem bántottalak meg. nem állt szándékomban.

Hogy kinek mi a szép,
érthetetlen.
S, hogy kiknek mi tetszik,
mérhetetlen.
Ízlésünk különböző,
s néha összeütköző
gondolatok csattannak
„játékosan” egymásnak.
Nem kívánok váltani,
sem senkit átrántani
ízlésvilágomba,
s nem leszek otromba
megtaposni a másét,
mert hisz’ ez egy játék.

Hajrá, horpa! :)

Ez szégyen :/ de talán még nem késő újra megtanúlni...

Nem. Akkor a helyes megfejtés:
Fáj kicsit | írni ma | hexame| terben, | trágár | módszer
Néha a | zonban |megteszem (Első hiba. - U - )| fájón | egyszer- | egyszer
Mástól ha (második hiba, itt - - U) | hallom, | falnak | dől, úgy | vágom | szájba
"Nyald ki a | seggem, | kabbe a | farkam, | menj a pi | csába!"...
Extra válasz az igazi hexameterben az ötödik versláb daktilusz kell legyen (- U U)

Még egy elkeseredett kísérletet teszek, aztán feladom, és megyek vissza a kaptafához. Szoval, érzéseim szerint, a vágom szájba határán van egy ritmustörés, mert valahogy úgy jön ki a ritmus, hogy 'úgy-vágo-mszjába' és az az m és sz ütközés valahogy nem jó.

Közben Lydia szelleme meglátogatott, és kérte, hogy vágjak vissza...
Azt viszonyíccsuk mekkora volt a Horáciusz farka
Mint pici hangyán melltű, máshogy: vasszög a falba
Mint kavics essék kútba, de sajnos hangja az eltűnt
Górcsövemet keresem mindíg ha Horáciusz feltűnt...

Következő rejtvény, hogy időmértékes káromkodásunkat kérünk az előzőek példájára. (daktilus - spondeus)
Kabbe a farkam
Nyald ki a seggem
Menny a picsába

Horpa, az egyik ritmushiba tényleg a harmadik sorban van, de miért baj, ha három hosszú van egymás után?
JA híres hexameterében például csak két daktilus van:
"És beleborzongok látván, hogy nélküled éltem..."

Vagyis Martialis. Na.

Van itt egy nagyon aranyos a Tág Lydiáról. Rém perverz, de mit tegyünk, Martius idekívánkozik.
Lydia annyira tág, mint segge az érclovasoknak,
mint gyors fémabroncs, mely karikázva csörög,
mint artistakerék, amelyen hipp-hopp átugrik a tornász,
mint csatakos bocskor, vén, csupa víz, csupa sár,
mint a lazult háló várván kóbor madarakra,
mint színházunkban, hogyha a ponyva lazul,
mint egy karperec egy csont-bőr buzi szálka-kezéről,
mint matrac, melyben tollpihe épphogy akad,
mint nyomorult gallok nadrágja! Ravenna-vidéki
undoritó pelikán torka-tokája ilyen!
Azt terjesztik, hogy tóban dugtam meg e nőcskét,
nem tudom: én a tavat dugtam, ez így hihetőbb.

sztem sem nem ... - de én vén vagyok :-))

ugyan nem én írtam őket, de szépen rímelnek, kedvesek kultúráltak s majdhogynem időszerűek is.
Ezen évnek búcsú napján,
négykézláb az árokpartján,
megszólítlak félszegen,
üvöltök hót részegen,
átölelem a világot
és Boldog Új Évet kívánok!
Ma be fogsz rúgni, mint a szamár, holnap olyan leszel, mint a lajhár.
Sarokba csak azért fogsz állni, hogy kapaszkodva tudjál hányni. BÚÉK!
Részeg vagyok, mint az állat, telehánytam már a kádat. Klozet mélyén négykézláb okádok, de pezsgő pukkanásra vidáman felállok, s Neked Boldog Új Évet Kívánok!

Dilettánsok!