No, meg egy ugyanattol a szerzotol...
A KÉT NEM
A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kisértet.
A nőé: mind, mely élő és
halott,
úgy, amint két-kézzel megfoghatod;
a férfié: minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv,
zagyva szó.
A férfi - akár bölcs, vagy csizmavarga
-
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az
egy-örök áram,
címkék közt jár, mint egy
patikában.
Hiába száll be földet és eget,
mindég a semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él - vagy tán csak élni
látszik -
ha nők szeméből rá élet
sugárzik.
A nő: mindennel pajtás, eleven,
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól
összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya
vagy:
ő lágy sóvárgás, helyzeti
erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba
jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bőven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedőn fogadja,
tovább-libeg s a legény
vérig-sértve
letottyan címkéinek
bűvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
úgy fér hozzá, ha az ő
köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe
ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki
fátyla;
és végső, királynői
díszruhája
a meztelenség.