versek? voilá!
Hommage á Paul Celan
Mindenki a halálra várt, de nem jött
el.
Mindenki félt mindenkitől.
Mindenki bízott mindenkiben, holott tudta
mindenki,
hogy mindenki hazudik.
Tán saját maga is.
És voltak, kik papírra karcolták minden
erejüket
kétségbeesésükben.
Majd szabadultak.
Futottak a réteken, a földeken,
országokon, földrészeken
keresztül.
És egyre feszültebb iramban futottak
fel s alá,
de nyugodalmat nem leltek.
Aki a félholt marionettbábukat igazgatta
föntől,
uralma végén vérfürdőt
rendezett
önnön vérében.
Aki pedig megmenekült a
túlélhetetlenből,
hiába rótta sorait szabadon,
elnyelte a folyó,
pedig nem akart már több halottat sodorni
a messzi végtelenbe.
2OO3. ápr.8. Budapest
Ez is meg fog jelenni az Új Forrásban!