Én mindig úgy szerettem volna élni:
karddal osonni sűrű éjjen át,
kutatni új kalandok illatát,
és mindig máshol nyugovóra térni-
de úgy esett, hogy nem lehettem férfi,
ki minden nőben önmagára lát,
s tökéletesnek tudja önmagát,
mivel az ágyak fortélyait érti-
Én nő vagyok, de nem vagyok
tükör,
kit minden férfi ökle összetör-
náluk a kulcs, de nálam van a zár.
Szép Don Juan, én több vagyok
tenálad:
nem nagy dicsőség feltörni a
zárat,
mert az én ajtóm mindig nyitva áll.
Szabó T. Anna..
olyan jó :) ))
ráadásul a nemz. Galban szombaton
láttam egy gyönyörű Diána
szobrot... hmmmm :) )) hát, előre tudtam :)
))