Vers mindenkinek

bárányfelhőkfenn
törtpáncélbőrtleutánzó
kültakarótöltnek
telisejtszerügömbökelúsznak
úgylátomkicsitarrébb
összeterelteaszörnyű
bíborszínüvarázslata
élnitanítjaakáoszt
mintamikorsokezerrőt
lámpatapadfelazégre
slátomamintszétfutnak
rögtönutánaatávolmennyfalakon
megnyugtatapörgőrendetelúnó
többmiliárdpicipára
sazajkamoekkorszentimazeng
dalolokmaafennmaradásért
[veszprém]

kényem alakul
új kedvben vadul
megérzem ki hív
ma alakít ki..

37. nofranc! ismét egy magyartanci! :D DDDDDDDD szeassssz hombre!!!!!

véred ha fakul
ujjbegyed vakul
nem érez, simít...
hangtalan sikít

minden sejtem a seggel kötekszik
kék-fehér a színe
nyitott ajtóból veszi a vérem:
dellázz már végre!
keresem okát
már feledem...
ja, tizes kell neki mer
átmentem a hajnali piroson át!!!!

testem a véggel vetekszik
imája nincsen
nappalom veszi vérét
könnyet mar íve
elveszett fényén
..
még nem feledem
át át izzik fakuló véremen
... Helm, ez annyira jó volt!! írnom kellett nekem is :) ...

19734: Nofene: egy hibátlan szonett! És még jó is!

lelkem a méggel verekszik
visszája színe
hajnalok nyelik fényét
kökény az íze
keresem méhét
...
még nem feledem
át átizzik fakuló véremen

Hamvas hatására követtem el.
A nevedet
Hogy tudjam: ki vagy, és ki vagyok
Ismernék bár ős nyelvet, szót
Mint mai bölcsek, s régi nagyok.
Rejteni kelljen örökkön örökké
Bőrgúnyába bebújt magamat?
Egyszer csak helyesen, ha kimondom
Nevedet, felszabadít a tudat.

A csapos
Mint a szeppent, szerencsétlen
állat - szarás közbe' persze,
vagy épp szomjasan meg étlen,
mint a nőstény, ki egy perce
szülte meg a száz nyavajgó
falkapótlót -, görbe voltam.
Furcsa érzés: szárnyasajtó
ferde íve lett az ég alattam,
nézni szép volt, állni méreg.
Úgy találtam, jobb, ha kérek
még az Úrtól két utolsót.
Kocsmaajtó. Lám, betérek,
„Kettőt gyorsan!”, „Máris, mérek
két pohárral...”, „Csudát! Korsót!”

khm... khm...

Jelmez-barátság
Van egy jó barátom.
Kópé ő, belátom!
Nem kobold és nem is tündér,
szava néha huncut fillér.
Gondolata felvidít,
egértől ő nem sikít.
Álruhában jár velem,
nem ismeri senkisem;
vagy, ki mégis – hallgat róla,
nem dob engem be a tóba –
hiszen ő is kedves álom,
álarctalan a barátom!

még, méééég!

Fölöttem is ég,
Alattam is ég,
Jean D'Arc vagyok, nem boszorka,
Mégis élek még.

hihihhiiihiiiiiii!!!!!

Párzana az aranyhörcsög,
Hogyha nem parázna,
Hogy arája, hörcsögasszony
Nem elég parázna.

:D DDDDDDDDDDDDDDD ezaz, Rolikaaa!!!!!!!

embervalens káprázat
a világ a szememre szárad
de én örülöl a nyárnak

(Szia Mex-718. Köszönöm! Mostanában ritkán teszek be ide verset, ez igaz:( ( - ha ez mégis lett volna már, bocs!)
Ébresztő
Tűzben lépve,
fényben égve,
elhallgatott
révbe érve,
dalolnék csendes éjeken,
utazva csillagfényeken.
Hajnal könnye
hullik földre,
fűszálakról
friss gödörbe,
magamnak ásott síromba;
belenyugodni kínomba.
Nap süt, árad,
fénye támad,
életünkbe
belefárad;
végtelen halálra ébred
- „Földanya”, elvadult néped.
Béke csendje,
halk dalt zengve,
szél sírását
eleresztve
- holtaknak dúdolt pirkadat.
Öröm, vagy múló pillanat?
Ezer kérdés,
lélek féltés,
erőszakos
vak szócséplés;
pedig a kulcs, ott van nálad:
benne hittel épült várad.
------------
Morka tényleg jó!!!:)

köfi, köfiii :) )

hmm.. és mijen igaz... ahhh :) ))

Morka,ez nagyon nagy volt :-))))

létezik, h véletlenül az írónőt diicsérted??? :) ))

asszem valami a szemembe ment,ez nagyon Yoooooooo!!!:-)))))

lelkem az éggel vetekszik
sötét a színe
csillagok rejtik fényét
örvény az íve
keresem mélyét
...
de nem lelem
elöntött teljesen a félelem

veva-vers hiányom van:(
légyszi:)

Te vagy YOOOOOOOO!!!!!!

:-))))))Yooooo!!!

Állj meg, ha
Már a térbe térülsz, időt idézve
Ha tested már az éggel elegyedik,
Szemedbe égett a nap, és alig
Emlékszel, hogy mi a neved –
Hunyd le szemed
Köpd ki mérged, minden izmod
Elernyesszed… kezdj el végre egy
Új évet… kapj el egy új lelket
Mellyel szíved elvegyülhet -

Szia Dénes! :) )