A lények félnek
Mindenki egyedül
Él, halál elől meglépni
remél
A fény csikorítja fogát, vássa
szemét,
S ha egy kéz kinyúl, az érintést
vadul
Hárítják, a napba kipörögni
lusták,
Nem szokták a dalt, a színt s a bájt
Lelkükben, élj túl – kiált
a sovány
Hang… élj túl… smég mit
akarsz…
Tavaszt? Súlytalan arany testet, tengerszemet?
Lelked párját? Ha
meglátnád…
Szabad szellemet, minek
látóhatárán
Már az óceán morajlik…. Ha
hallod…
Angyaltrombitát, mely szíved
billentyűit rezgeti,
A vért belékergeti … ha
érzed…
Simító tenyeret, felvállaló
vállat, arcra arcot,
Hogy a tigris hátán folytathasd a harcot
-