minek is keresem, hisz ott van
a kezemen, múltban és jövőben
ott van a kezemen, mert nincs tér
mi elválaszt, nincs fal mit nem támaszt
bársony pihe-puha teste,
megtalálva, megkeresve
szívem édes jó keserve
az ő szíve, az ő lelke,
falra festve és örökre
úton jobbra-balra dőlve
költségekkel nem vesződve
nincsen fal, mi ráomolna
az ő kedves soraira,
poharában jó bor pihen
ereiből vére izen:
boldog véget vele valahára
tán nem mára,
de feje elindult már párnámra