Rab madár
Kicsiny kalitkából madárdal hallik,
Búsongó dallam mi a szívvel
játszik.
Száll a levegőben, föl a magas
égre
Szomorú rabságát nincs más mi
enyhítse.
Vágyna ő is ki a szabad légbe,
hol megannyi társa szálldos a
napfényben.
Visszatartja őt kalitkája rácsa,
Csak bánatos dalának nincs mi
útját állja.
Rabtartója így dicsekszik egyre:
Íj szépen nem énekel más
madárka egy se.
Dölyfében azt hiszi a trilla érte
szól,
Pedig a kicsiny rab, a szabadságról
dalol.
Nem érti senki más, csak egy ifjú
leány,
Rab ő is akárcsak a madár.
Sorsa az mely kalitkába zárja,
Együtt dalolnak ők, a szabadságra
vágyva.