Előre bocsi a helyesírásért :)
))
Álmatlan vágyaim
részegen kóvályognak
gyermeteg elmémben.
Szólnak hozzám
néma hangokkal,
színtelen színekkel.
Lilával sárgával látom
álmaimat,
És te?
Hol jársz te ilyenkor?
Mellettem fekszik,
valami ami tegnap még te voltál,
szeretőm, rajongóm,
és az örök ellenség.
De most vikingek ellen
harcolsz egy elhagyatott földön
És rugdosos ilyedten fáradt testemet,
bánt a tudat, hogy ilyen kegyetlen
helyeken hagytam magára lelkedet.
De reggel felkelsz,
ugye megigérted?!
Te vagy a mindenem,
hát nem érted?!
És haragszom rád
mert annyinak tartasz
aminek én tartom magamat
egy jól sikrült, hisztis
buta daganat.
Szeretlek, ezért maradok,
én sem tudok leszokni a
rontásodról,
és te is,
hozzászoktál,
része vagyok a lelkednek,
még virágot is vettél,
pedig előtte ilyet sem tettél.
De eljön a nap,
és látod miben sántikálok
Kiírtasz, és megmented magadat
rájössz, nem jó indulatú ez a
daganat....