Vers mindenkinek

Kik az igaz mesterek?
Bár szívesen beérem veled :)

Itt azér' nem csak versben szabad...
Üdvözöllek, titkoskorú!
Sajnos, az igazi mesterek már alszanak, be kell érned velem.

Mi ez a kis laca-faca?!
Nem vagyok én olyan maca!

Csal a láccat
víg macákat

Nem is olyan eccerű ez.

Fejetlen, ha
ritmustörő
precízséggel
adom elő

Felytelen?
Nekem
rejtelem.

Összeveszve (idézet egy beszélgetésből)
"akkor én vagyok a bunkó
hagyjon engem
mondd meg neki
nekem okés így
mármint úgy, ha semmit nem beszélünk
meg tök közömbösek vagyunk
csak hagyjon
nem beszélek vele
de legalább mostmár nem fúr a hátam mögött, ugye???"

Ha nem válsz kossá
Nálad lesz helye;
Lehet, gyönyörű...

Ha elmész hozzá
Ott lehetsz vele
Ilyen egyszerű...

Csak keressük
Kapkodva
Felytelen

És valljuk be,
nem vagyunk
életünk végéig
helytelen

Senki sincs
Élete végéig
Jó helyen

Távoli rokon.
Közös emlék:
porlepte kirakat.
Nem szeretném.
őrzöm a sírt,
ápolom a virágokat.
Ő nappal bölcsen hallgat.
De tudom: éjjel még meglátogat, s
folytatódik minden ott,
ahol réges-rég abbamaradt.
Ilyenkor bátran cikáznak fejében a vágyak-
feddhetetlen kisgyerek.
Majd pirulva ébred reggel a józan.
Hideg vízzel arcot mos.
Tükörbe néz és megkönnyebbül:
nem emlékszik rá, mit álmodott.

Az élet tánc a középpont körül.
Én azt hiszem, megtaláltam az enyémet.
És most?

Ez szép

Mind1 az élet
2ségek közt élek
3 napon át
4en vagyunk
5letem sincs miért
de ez tuti 6
Egy 7ig várok
nekem 8, máskor
9 a föld és 9 az ég
Ez az én 10tségem

Lehunyt szemmel,
nyitott szívvel álltam
meztelen,
bár nem voltam ruhátlan.
Bőröm hideg márvány,
lelkem izzó magma
mélyen a magányban.
Megérintett a hold,
ahogy nyakamba
hosszan belecsókolt.
Bár nem látszottam,
ott voltam,
játszottam a mában
veled.
Könnyel csókoltam
lezárva
parázsló szemed.
Nem tudom, hol voltam,
csak azt, melletted.
A dolmenek tövében
amit adtál,
elvetted.

európában eltévedni
manapság nem túl egyszerű
eltévelyedni
benne meglepően nagyszerű.
fájdalmas arccal járni kelni
az életérzés népszerű
halottba életet lehelni
kevés vagyok menetrendszerű
en visszatérő magányukat
orvosolni képtelen
kitakarítani gányukat
míg az ajkuk vértelen
suttogna sötét árnyukat
rámborítják s én két telen
át oltottam önző vágyukat
de nincs tovább. nem lételem.

És volt valami abban
Ahogy fogta a kezem
Ahogy fogtam a lábát
Ahogy nyakamra fújt
Selymes bőrét
Simítani
És
Markolni
Egyformán nem volt titok
Ahogy megcsókolta sebhelyem
És elnehezült lélegzettel
Figyelte mit súgok fülébe
Úgy játszottunk egymással
Mint két lelkes gyerek
És körüllebegtek minket a holdfénynél
Ősi szellemek...

---) Mohácsi Katalin [mohikati] 22187. | 2005. máj. 26. | >Mert ha a szerelem elhagyott, ...<
- Van még? Folytasd!

Azannya...

Nem akarok eltévedni
Vérzik az életem
Nem érem el a végét
Aki számít
Egyre megy
Csak nézem a kezem
És félek
Csak menni tovább
És összejönni valahol
Nincs neki félnivalója
Szemét zongorával feketén
Mint aki
Végre én
Sokért nem adnám
Ha nem részegen kéne írni
Gyerekjátékokat
Mintha nem is volna okom
Rá
Ha nem is lenne
Nekem egy jó
Vár
Mintha volna
Alig várom
A gyerekek játékát
Királyságom
És eladom a játékaim
Nincs velem gonja
Csak aki várt
Mentőcsónakba
Szórják a virágot
Mint ihletett győzelmi himnusz
Nincs nekem olyan
Csak az elivott büszkeség
Egy selyem uszály
Egy killbillszerű kék selyem
Alól kivillanó mell
Egy szorgos hegyes
Amilyet felír az orvos
Egy győzelem
Egy újabb trombitaszó
Egy kis éji szeme
Egy újabb hóbort
Hát most leteszek magamról
Füttyszó
Megadom mindenkinek a tartozásom
Vérzik az életem
Utolsó cseppek
Amit lehetett láttam
Nem akarok eltévedni
Valahol európában...

itt jó olvasgatni...

légy végem, mint hogy régen
minden szenvedésem elvégre
csak magamhoz mérten
légy végem,
végeim végeid fogságábanban,
százezer halálzónában
se legyen véged egyetlen lehetséges végem

Száz éve írtam már de ez az egyik kedvencem....
nincs igazából címe...)
Légy vendégem,
mint villám az égen.
Légy vendégem,
mint égő szerelem.
Légy vendégem,
mint szeretet egén
a késedelem.
Légy mindig velem,
mint égen
a zivatar.
Légy mindig velem,
mint íróval az ihlet,
MERT én nem élek, ha nem vagy velem.

Szívemből nőttél ki
Csak csendben beszélek
- magammal?
Senki nem figyel?
Senki sem figyel...
Cifrátlan mondatok
buggyannak;
- lélektelen?
Nem: érdektelen.
Nincs súlya a szónak,
elszáll a gyenge szélben,
de rád lel, ha kéred;
megtalál végveszélyben.
Őriznélek,
mint felhőt, elveszett rengeteg,
s táplálnálak;
ihatnád fűszeres könnyemet.
Ringatnálak
- hogy a fájdalom hagyja el szívedet,
s pihenhetnél
bennem, ha életed örökre eltemet.

:)

elnézést, ez kemény lett:
ültem ott, mint sószobor:
a farkán
billegett alattam
a derekamat tartván

Ültem ott,
mint sószobor a tenger partján.
Elsuhant elöttem,
mint sólyom vadászatkor.
???
Azt hittem,
tudok problémát megoldani.
Azt hitte,
visszaköszönök.
!!!
Miért ilyen az élet???!!!
(Miért vagyok én ilyen???!!!)