A rút életmaradvány
kiszakadt ruháját leveti,
a szél hordja dalát
madárhangon elvezet
csicsereg és harsog
kongatva az ébredést
és elhalkul az álom
örömittas, csendes léptein
csüngő ajkát harapja
érzem, még visszajön
érzem, még dédelget
még ritmustalan moraj
mert üresen hagyott a tér
közepén a szinpad
és egy síró bohóc
aki nevetett,mert játszott
de vége,mert utolsó a strófa
utolsó tüske a tövisen,
amiből nem lesz koszorú
halántékán gyűrűzik a
ránc
fagyos és komor a reggel
mosolya esendő és énekel
hogy álmod a paplan alatt hagyod
utazzon tovább éjszakai dalod
hagyd, hogy veled ébredjek
-------------
szemben ülök veled
és nézzük a csillagos eget
nem kétfelé
nem egymásra
a csillagokat számoljuk
te a páratlant
én a párost
filozófiai értelemben mi lenne ez?
életérzés
érett gyümölcs
mely a száradó ágról kapaszkodik
felfelé
te nyújtod magad
hogy ne essek le
mégis együtt pottyanunk
és várjuk sorsunk
a halhatatlanba
az igazba
-----------------------------
a gondolat megöli agysejtjeim
mint száraz falevél
csak rakódik és rakódik
bennem élsz
de kivül vagy csak tőlem
az elsárgult szavak
és az őszi szellő borzolja lelkem
hiányzol
mint forró napsugár a ködben
mint édes nedü
a leszáradt tőkéről
várom
hogy zsongd vissza a nyarat
és hangod átérje a tavat
hogy benn maradj
örökre
----------------------
kedélyem leszállt
örökkévalóság
borzongva a testiség
márványszobránál
feszületként remeg a hang
vékony, testszínű öröm
vérengző ösztönállat
testek bámulva
testek hadonászva
akarva
mert szorít az imádat
a szolid elegancia
egy visszafogott oroszlán
mely húsba mar
tépné csak szét
de csak leheli
símogatva a pillantást
mert űzött vad, mi erotomán
lélekrajzán a szexus húrjai
harapásnyomok
az átálmodott éjszakák
forró szavannák
ahonnan elindult a bánat
tépve sikolt a felismert közöny
szinész előtt a lehulló
függöny
néma hangorkán
mint megakadó szenvedély
a viharba zárt könnyek
-------------------------------------
tiéd a ház
tiéd a vágy
tiéd a láz
tiéd a dalom
tiéd a hatalom
te vagy és akarom
tiéd a színpad
tiéd a minden és semmi
te vagy és nem kell keresni
ez itt az álom, ami felébredt
ez itt csak játék, a tiéd lett
hasadnak a képek
feltörnek az emlékek
hasad a néma lepedő
fenn ott gyűrűzik a
feszültség
hangodon fénylik a rekedtség
elég már
elég már
tiéd a kéz
tiéd a méz
tiéd a félsz
tiéd a dal
tiéd, mert mar
a reggel csúfos szögletén
a karom átfogó négyzetén
ez itt a szemed
ez itt a szád
ez minden vágy
élni akarok
élni a világot
hangod gyéren üvölt már
elég már
elég már
tiéd vagyok, tiéd már
kérdőn
tiéd a testem, tiéd meddőn
akarom, te légy karom
akarom, hogy légy ott
akarlak, mit szivem sír vissza
én vagyok, ki véred issza
a csengő felsikit
nézz fel, ott fenn kék az ég
nem elég, nem elég
nem elég, nem elég
a gyönyör kell még
a fájdalmat akarom
fáj, fáj a dalom
és mar nagyon
nézz fel, ott fenn kék az ég
nem elég, nem elég
a pillanat messze még
ölelnek a könnyek
szavaid szivemben zörögnek
tiéd a világ, enyém a hatalom
akarom
akarom
----------
til