Vers mindenkinek

404. Miért pont szürkészöld??? az olyan vízihullaszín... ;)
Török, zúzok,
lesértem a térdem
Nem gáz, sebaj
ha fáj, sem érzem
Játszom, mint eddig:
szomorún-csalfán
Játszok és sírok
mert ilyen a világ

Szia Enigmarci!:)
...különben a lehetetlenről időnként kiderül, hogy talán mégis!

miért hogy
a remény legkisebb
csillámporjától is
tágra nyílnak zárjaim
és sejtjeim újra -
sosem okulva
magukhoz ölelnék a
lehetetlent?
miért hogy én
úgy vagyok ember
hogy szorítom fegyelemmel
és színezem értelemmel
amit különben elvenne a reggel
foggal körömmel
fonom magam köré és
álmodom tovább
a lehetetlent?
miért hogy ha
úgy állnak a fények
te pont engem látsz
én pont téged
s elhiszük
hogy ezt is lehet
de mégis még így is
csak együtt öleljük
a lehetetlent?

Hihh! Én még a Marciétól vigyorogtam, csak közben behoztam az ebédem :) )

soxor azt hiszed szerecc
de nagyon tévedcc

:)

yohohoóó

szeretni kell ezt,
csak az van amit szeretsz

...tényleg higgy, hogy neked higgyek
tényleg bízz, hogy bízhassak én...

Játssz, hogy játszhassak;
szólj, hogy szólhassak;
válaszolj, hogy válaszolhassak;
meg úgy ’különbenis’:
„ostoba vagyok, foglalkozz velem”
- akkor is, ha nem érdemlem!
Csak néhány szavad kell,
hogy megnyugodjon lelkem,
hogy nem élem hiába
szürkészöld életem.

jelentem, a munka ma könnyű, biztosan 20 centivel a földfelett

Micsi - nálsz?
Szanálsz, kaszálsz
vagy csak elszállsz
a munkában, mint a
tobzódó viharban
kép lepke közt a kő?

Honlapok holnapja
- kusza szövevény,
s majd egyszer rád köszön
egy fura jövevény!

396. :) ))
Én tépett honlapokra gondoltam, azt hittem, az viccesebb lenne. :) )) (Meg akkor még csak a 377-est olvastam.)

Ki vagy Te mégis? Kérdem én,
pedig én lennék a szelíd elemér.
A te vendéged éva, aki magával elhozta
a fényben álló gigakockát, ami
hozzád növi magát,
benned.
Nálad a ház és a tó
összeér, nincs félsz,
könnyen jössz és könnyen mész,
élsz.
És mit viszel mégis?
Képet, szót, érintést?
Vagy csak továbbmész, mint
kegyetlen gép, pusztítva
a tárgyat, mint terminátor
mikor újra játszhat és
vigyorogva mondja
asta la vista,

Hihh! :)

:) ))

tudtam, egyszerűen TUDTAM, hogy jönni fog erre egy "sebzett honlapok"!!!!!:) ))))))))))))))))

Sebzett honlapok
sebzett honlapok...
falábam ragasztom
az igazi elfagy,
hiába akasztón
ha szeretőm elhagy -
repülőgép-kosár
honlapom meg ekkor
szakadt, csöves chlochaire
vajon érdemes
pirítani hagymát
kelbimbót meg zsömlét
alája meg nagy fát
illik tenni 'lyenkor
...

Sebzett holnapok
Tépett holnapok
falait ragasztgatom,
de folyton elfogy
az élet-ragtapaszom.
Fürtös szócsimbókokba
megkapaszkodom,
s mint magot szórnám – gyűjtött
tapasztalatom.
Vajon érdemes?
Használni tudja-e más,
mit énem leszűrt,
vagy az érték felemás?

---) 22390.
- Szájat táthattál vón! :-O))

szasz kritta!"Szólj hozzám"?-
szólok,irok,-IRJ....

Szólj hozzám!
Na legalább szólj hozzám!
Igen, légyszi, légyszi.
Itt várok már, állok egyedül,
csak hogy idejöhess.
Félsz, látom a szemeden.
Basszus, nyugi! Nyugi.
Gyee! Lépj, igen, egyet-kettőt,
ide, ide, ez aaaz!
Rádnézek, meginogsz.
Kérlelőn tekintek szemedbe,
de a pupillád remegve habozik.
"Gyere!". "Hello".
Szeretlek. Csak nem tudod.

:) )

biza ;)

jó

és még egy től, csak hagy örülje(te)k...
KAF:
WEÖRESIÁDA. VÁTESZI SZÓZAT UTÓKOROMHOZ!
Suhanc leszek még, 116 éves,
De jó madzsar dzserek, sőt barna kislány,
S megkérdem akkor, költők barma, pislán:
Mit ér az ember, mit hiszen, ha téves?
Fityiszt sem értem: mért van abban érdem,
Ha földön játszom, mászok bamba térden,
S ti már fölöttem fontoskodva le s fel
Tudós felnőttként jártok... Tompa testtel
Átléptek rajtam, ám belémbotoltok,
Míg firkálok perzsára, lomha porba...
Számomra szimplák, frissek lenn a dolgok:
Egymásba huttyan tartalom és forma!
Nem tudhatjátok: lelkem merre leng át,
Mily végtelenbe tart? Kit érdekelne -
Mint bomlik szét egy rímmel férces elme?
Aggult versemre köttök víg pelenkát,
Akárha volnék ükunokám kölke,
Ki e világot tőlem örökölte...
Makacs kacsótok, oh, minőket ír rám,
Hogy ígymegúgy, teljessé lőn a lírám:
Majdnem lefőztem Sziszt, Aranyt, Balassit,
Babits Mihályt, s úgy nézek föl Weöresre,
Miközben létem öntudatba lassít,
Mint alperes néz fürgébb fölpörösre,
Habár lehetnék szőke, kosztolányis,
Attilásabb, árpádosabb, gyulásabb,
Tajtékzóbb, mint a paprikás gulyáshab -
Élhetnék persze Kölnben, Ozsdolán is,
Párizsban bandibb lennék, egyre gyónibb,
Akár szabolcskás vitrinekben ó-nipp,
Vereczkén Verlaine volnék, rétyi Rimbaud,
S ha forrna még vénámban égi tempó,
Túltennék tán Reményiken reményben -
Marnék, ha tűrnék, tűrném, hogyha marnak,
Bölcsen szavalnék most e költeményben:
Jó volnék végre vátesznek, magyarnak!
Szátok mögöttem majd röhögjön össze,
Ifjak, jövendő vének - ím, kibírtam,
Pedig rút rigmust `ennél` többet írtam...
Bús párka sorsom bármiként bögözze -
Csak nőjetek, maradjak én gügyének,
Nem ártok nyelvnek, senki népügyének:
Szép balgaságom nem székfoglalón áll,
Hű hazugságom igazabb a szónál.

akkor most egyik favorit kortárs költőntől...
KAF:
PRO DOMO
Csak én írok, versemnek hőse: semmi.
Vak űrnek voltál viselőse, Emmi -
vidám hasadban zsidó voltam s dán is,
csordult a számon vád, vér, vodka, ánizs...
Szomjazva ezt-azt felnőttem, fel én,
ki fuldokoltam más anyák tején,
tudom már: `solvet sćclum in favilla`,
mert egy mozdony volt csak József Attila,
s Babits volt Jónás, Babits volt a cethal,
hisz tetszhalott is meglakol, ha meghal,
s nehézkes voltunk Isten könnyű álma,
de szétnyom bűzlőn, mint a szörnyű bálna,
amely Szatmáron Szent István terén
rohadt, akár a szóra szánt erény,
miképpen Hamlet s Fortinbras, a norvég...
Kék formalinban forgat majd az orv ég,
ha semmiségre lelkem tán serény:
kicsüng a létből, mint versből a sorvég.

Mondjátok el,milyen volt!!

Cseresznyeszezon van, én meg szobafogságban vagyok :(
Gondolok rád, Marci!
Lélekben ott vagyok.
Csók:
Subidú