A Bagoly és a Cicó
A Bagoly a Cicóval tengerre szállt
egy csudaszép borsózöld
bárkán,
mit megraktak mézzel s egy nagy zacskó
pénzzel,
és siklott a sós habok árján.
A Bagoly egy dalt dúdolt - pengett gitárja
-,
s a csillagos égboltra révedt:
"Ó szépséges Cicó! Ó
Cicókám drága,
én módfelett szeretlek téged,
én téged,
én téged,
én módfelett szeretlek téged!"
"Ó kérlek, dalolj, te délceg
Bagoly!" -
szólt Cicó. - "Ó dalolj csak
lágyan!
Már oly régen várom, hogy te légy
a párom:
csak gyűrű kell, s teljesül
vágyam!"
Eveztek hát egy esztendőn át,
s hol a Piszkancsfák erdeje sűrű,
röffentés hallatszott, s láttak egy
Malacot,
orrában volt egy szép gyűrű,
egy gyűrű,
egy gyűrű,
az orrában volt egy szép
gyűrű.
"E gyűrűt - nem ingyen, de három
fityingen,
te jó Malac, megvesszük
tőled!"
S hogy gyűrűre leltek, hát egybe is
keltek,
a Vadpulyka eskette őket.
És birsalmát ettek meg krumplikrokettet,
mit vaskéssel szétdaraboltak,
és kart karba öltve táncoltak
körbe,
és nézték a partról a holdat,
a holdat,
a holdat,
és nézték a partról a holdat.