versnek nem vers, prózának nem próza,
de legalább lírai, vagy úgy tesz,
mintha lírai volna.... ---> szeretném
emléketekbe idézni a cirka 7 hónappal
ezelőtti eseményeket, melyek
elsősorban a társ irodalom topikban
zajlottak, ill. reagálás szintjén a
gépházas wiw.hu/fórum topikban is....
(Köszönet érte bocihalnak, aki
újra felfedezte eme gyögyszeme(ke)t! ;)
))))))
Téma és variációk
Milk and Toast and Honey
Éjszaka van, a holdsugár becsillan a
redőny lyukain. Írok valamit a
klaviatúrán és közben megy a
winampomon ezerrel az ezernyi mp3. A playlist
egyszercsak elért a Roxette Milk and toast and
honey című dalához, és hirtelen
elszelelt figyelmem írnivalóm
témájáról. A dallam hallatán
elém villantak képek
négynegyedenként váltván
egymást, majd egyre gyorsabban,
mozgóképként élt előttem a
múlt.
Megelevenedtek azok a percek, amikor
Bietigheim-Bissingenben sétálva hallottam
ezt a dalt a rádión. Hallottam már
ezerszer ezernyi helyen, mégis, azóta
mindig, mikor meghallom ezt a dalt, megjelenik
előttem a késő őszi falevelek
kavargása a Stuttgarter Straßén, ahol
róttam utamat hihetetlen
örömérzettel telítve, szabadon
szárnyalva a könnyed vasárnapi
szellő szárnyán a Deutsche Bank
és a Viadukt között. És az is
eszembe jutott, ahogy hallgattam ezt a dalt
hónapokkal később a piros hetesen is a
Ferenciek terénél, és akkor is eszembe
jutottak ezek a képsorok, és úgy
érzem, immár bármikor hallom ezt a
dalt, mindig az az őszi délután jut
eszembe, és azt az érzést érzem,
mit éreztem akkor kaptatva a Steigén a
Viadukt mellett.
2004. szeptember 19., Budapest
\t\t\t\t\t\t\t\t(Posta Ákos István)
Éjszaka van, a holdsugár becsurran a
ronggyá lőtt rendőr lyukain.
Írok valamit a klaviatúrán és
tiszta recésesek lesznek tőle a
betűim, meg beszakad a papír ezer helyen,
de legfőkép a tabnál és a
spacenél. A winampompomomon ezerrel megy az
ezernyi mp3, ki tudja hová...?. "Tej,
piritós, méz!... ah! Szavazz a
Fideszre!" - jár az eszemben tisztán.
"A hajlam dallamán a múlt de
szép" - éneklem a nyolcvanas évek
stíljében bele az éjbe, mely oly
csillagos, hogy még!
Réggeben rádión ültem, dalt
hallgattam, ezt vagy egy másikat, oly mindegy,
éj volt akkor is, csillagzó, BB városa
kerengett szívemen... Ó, az SS, ahol
ballagtam! Ó, a dal, amit dúdoltam! Ó,
a levél, az őszi, sápadt! Szép
volt, tán igaz se... Amikor a DD és a
Viadukt közelítettek felém s én
szárnyaimat tártam felettük! Ó!
Oly kellemetes utazni a kies Bp-en zsúfolt
7-esen, csak úgy fütyörészve ezt a
nóta-csokrot. Mintha BB, SS, DD és a Viadukt
futna megint felém!
\t\t\t\t\t\t\t\t(Pécsi Marcell)
Szomorúság
Féloldalasan fekszem a házunkban levő
szobám frissen megvetett ágyán, ahova a
rezzenő redőny résein keresztül
igézőn süt be a telihold fénye,
amely a folyékony ezüsthöz hasonlatosan
csurog végig ágyamon, s rajtam. a
fülembe egy lírát csempész a
fülhallgatómon keresztül a roxett, ez a
szépségesen tragikus,
zsenialitásában is melankolikus és
érzékeny együttes.
de ez a líra most kevés.
a líra most úgy hull le rólam, mint egy
ruha, amikor az általam lángolón
szeretett ulrikével vagyunk, és szeretni
készülünk egymást, hogy
szenvedélyes nászunkba beleremegjenek a
baden württenbergi évszázadokat
rendíthetetlen büszkeséggel megélt
fák. akkor is roxette szól, de akkor
általában minden máshogy érint!
akkor nem vagyok szomorú, sőt!
földöntúli szenvedélyes
boldogság és a csúcsokat ostromló
életöröm járja át a
szenvedélytől remegő testemet,
úgy érzem magam, mint a hozzám
hasonló érzékeny, és magasban
szálló művészóriások,
akik egy teljesen más sztenderd szerint élik
életüket, és más normák
szerint tengetik napjaikat.
olyankor azon gondolkozom, hogy jó volna kicsit
megpihenni ebben a tökéletes pillanatban,
nekifeszülni az időnek, és a
(szintén német) doktor fausztusz
kérlelhetetlenül zengő hangján
kiabálni reszketve, de ugyanakkor mégis egy
izzó hévvel: állj meg ó, te
rohanó idő, állj meg most, hogy sohase
legyen vége ennek a pillanatnak.
de most csak ez a magyarország van nekem, az
ágyam, a holdfény, és a roxette.
pfuj.
-------
ezt írtam, szerintem van olyan jó, mint azok
a német példaképeim, akikhez mérem
magam általában (Otto Sonderangebot von
Besigheim és Ludwig Neckermann von Gutenabend).
de persze, még az is könnyen lehet, hogy ti
ezt nem értitek, mert magyarok vagytok.
\t\t\t\t\t\t\t\t(Susanszky Iván)