Vers mindenkinek

nem édes
másnak az
malac é a kása
enyém a málna

füstös vanília ujhegyen illan
permetez lengedez élveteg daccal
arcomra feszül a szombat esti punci
montam édes jó lesz hunyni egy malac cal

kócos hajtánc
völgyben kegy kél
villanó arcot lehel
az ujjak rajza
karodban virág
ármány fény kél
izzó pilásban sikít
a forró patak

Az a címe, hogy Valahol
Mikor már úgy iszod a viszkit,
mint általánosban a kakaót,
akkor már biztosan tudod, hogy
tartasz már valahol
Egy lány fotóz
és én véletlenül
bedőlök a képbe
Eddig még mosolyogtam,
de most már égek
Megnézném a mobilomat,
hogy hány óra van
de azt már rég elhagytam
ott ahol az időt
Valahol.

Írtál valamit
s máris enyém...
Jobb lett volna,
ha írtam volna én.
Néha másnak jut eszébe
az én gondolatom,
míg rímek után
kaparászom vakon...

leülök magam elé
körbeállnak és nem megyek
sokan vagyok még mindig sokan
és mindegyik rám mered
melyiknek nézzek hát szemébe
amikor az én szemem
néz vissza belőlük
bármeddig nézhetem
magammal vagyok körbevéve
néha végtelen magánytól
reszketek csendesen
egy őszi estén magamban ülve
messzebb a világtól
talán eltűnök teljesen

a fiú az út porát lemosva testéről
meséket olvasgat egy őszi estéről
dejókvagytok... :)

Eltűnt ő is mint az idő
Nyomában köd szitál
Holnap új fény bújik elő
A hőség bár nem lesz rekkenő
Bennünk még lehet nyár
S kedvünk is égbe-szökkenő

valahol a reggel és az ébrenlét között
egy boldogság-tünemény köröz
és ha felébredsz,
akkor kezdődik az álom igazán
nevetni, szeretni józanul nem lehet
csak hogy én is csatlakozzak :) ))

köszönöm...
szép estet

ez a legjobb rosz rím morka
legyen Tiétek az utolsó szó
Ciao

lelkem enyém
szívem másé
szemem tágra
zárva testvér

csak hozzád hallgatok
igazából csak veled vagyok
csendben
szavak leírva kimondva rendben
de onnan ahonnan már nem lehet
megkaptam és küldöm a lelkemet

A csend ma
zajos és barna
Ha mellettem volnál
ez sem zavarna

ősz van kint
bent tűzmeleg
nyári pihegést
lel más felem
írok nézek
csak hozzá
beszélek

neem
ősz én vagyok

egész önző módon
magamról írtam
ez van
és ősz

madárnyak zöldben tört körben
néz
- de szép fenék ez a tóalja
valja pihhentve egy bugyborékot stílusban partja
víz alatt ha rím fakad halálnak hattyú ajkáról
emlékeim büfiznek mézízűt egy hajdan volt dajkáról

Szende csendben várni?
Erre ítéltettem?
Kiabálni akarok!
Most néztek meredten?!
Ordít a kis bogár
A falak repednek
Ez is én vagyok
Tessék, itt van, nesztek!

hattyúhossz várakozás
lépten nyomon cifra vadász
kendő keblen szemem rebben
csillaghullva várok csendben
csírázgatok szende csendben

Pőre lelkem fázik az októberi szélben
Betakarhatnád, ha erre járnál éppen
Nem kéne más, csak tenyered az arcomon
Nagykabátod- lásd, mily szerény vagyok-
Rajtad hagyom

huhh..

Valahol a zene és a zaj között
A szívembe egy kis dallam költözött
Dúdolgat, elringat,
Így egy kis időre
Nem gondolok arra, hogy a lelkem pőre...

Hullanak a levelek,
valahogy ősz van megint.
Olvasgat az ember,
aztán csak legyint.

"jeeeee"-k!

juk

ják

És már vissza is ért :)

valahol fórum és kilép között
egy kis boríték pirosan köröz :)

oxi.Vettem.