Valahol a messzeségben, egy csokor felhő
gyülekezett.
Sok pici fodorja futott sietve, nagyon igyekezett.
A lemenő Nap fényében megcsillant
rajtuk
Az eleven Nap halálának könnye, s
ők tovább siettek.
Féktelen rajongásuk, a száguldás
iránt fesztelen,
S megérteni őket ,lehetetlen, s a gondolat
esztelen.
Nem kell érteni , nem kell kutatni, a válasz
olykor
Egyszerűbb mint a kérdés, csak
követni kell por síkját.
A sok apró felhő mint meganyni apró
kis állat gyülekeznek az égen.
Van ott fürge Nyúl, ravasz róka,
éhes Farkas, szomjas Bálna.
De vannak csiripelő Kanárik, hallk Baglyok,
néma Sikolyok is.
Az őrült nászuk, mely
örvényében szél keletkezik,
elindul és nem pihen.
Rettentő Prímás húzza a
nótát, s mindeki körbejár.
Az állatok most nem félek, de rettegnek. A
heves nász-tánc
Apró etűdjere robajjal ütemet
varázsol tán a jó öreg
villám
Miközben sikoltva sűvít
öldöklő vokált a förgeteg
maga.
Mint a messzeségbe nyíló apró
gyertyák lobbannak a fények
A kedves csillagok maguk közt rémisztő
furcsákat beszéllnek.
Apró suttogásuk orkánná
szelidül, s heves tánca alábhagy,
csak néz magaelé könnyes szemmel a
fránya hurikán. s Te egyedül vagy.
Megerdnek most a mennyei Angyalok apró szemei, s
könnyüket ontják
Millió számra a sok gyarló
közé, és a lét új életet
nyer általa.
Mint megannyi ostor csapkod a szél, és orvul
támad vele,
Megbabonáz és megöl a csontig
hatoló Hideg fájdalom Jege.