után
a szobára dől a délután
és telten szuszogva fordul
a függöny pille palája
párkányra és keretre,
az anyagtól az üvegre tapad
majd könnyen eleresztve
egyenetlen légzés széles íve
lengi be a ritmikus teret.
susog a szaténpaplan
lassan és lomhán hull
combjára csúsztatja selymét,
ahogy a kezét hanyagul,
igen, olyasformán
talán vállból tolja meg
a térdek csupasz csontjai közé.
a párás kilégzés halmai
hullámokban érik a lepedőt
önismétlő
összefonódás
szagok paplana fölött
és alatt, testmeleg
barlangok fújtatnak:
ami kidagad besüpped
ami besüpped kidagad.
kulcscsonton feszülő bőr
árkaiban pilled a csend
kidőlten és meg-megremegve,
teljes súlyba rendeződik
vissza a selymes redők
közti belső töltet.
arcomhoz nyomja arcát,
hol korábban feje pihent,
a párna más parcellájában,
lesz mezítelen átmeneti gödör,
lassan tűnő lenyomat,
íródott mindez gépen,
ingadozó pulzusszám alatt,
2005 decemberében.