Vers mindenkinek

-Menni kell
Ha bánt a rókaszínű élet
Ha felhőbe burkol a szán
Ha keblekbe fulladni félsz
Ha fáj felkelni korán
Vinni ha feljő a Hold
Messzire lopni a szavakat
Enyém vagy megragadlak erősen
Selyembilincsbe verem a madarat
Enyém vagy nem vagy senki másé
Az egész világon senki más nem az
Fázz mellém egy utolsót a télen
És jöjjön szívünkre az örök tavasz

EGY ZARÁNDOK NAPLÓJÁBÓL
megcsodáltam a nagyvilág
csodálni-valóan szép
katedrálisait
de imádkozni csak itthon
gyermekkorom öreg
templomában tudnék
ha tudnék
(Kànyàdi Sàndor)

27979: hali..ezt meg kell fejteni?józsef attila :)

öööö nem is.. mindegy

27972 ez aztàn az elérelàtàs :-)

27961: Legjobb gyógyszer erre hagyma
méghozzá a fokféléből
egy gerezdet a széléből
lecsippentesz, összevágod
egy nyeléssel jól bevágod
értisztító, meg ki tudja
mi egyébre jó a hagyma...

naaaaa....

"dolgaim elől rejtegetlek
Istenem,én nagyon szeretlek"

persze, a ma nekem sem igazi
még tüdőnyulakat kell írtani
de azért már jó lenne
ha Kegyed látható lenne
(esetleg ölelhető ;) )

Nem lehetne még ma
Réka kicsit béna
közgázból
Szombaton egy UV
elgázol

Zseniális volta pasi... ha most élne, valószínüleg gengszter rapper lenne... :)

27974: :)

"Francia vagyok Párizs városából,
mely lábam alatt a piszkos mélybe vész,
most méterhosszan lógok egy faágon és
nyakamon érzem seggem mily nehéz..."
Villon

versek voltak és lesznek
s ez itt nem a legszebb terep
a helyzet megismerésnek
- talán egy kávé, forró csokoládé
esteleg tea, talán még ma?

27244: ilyesmi

Voltak itt versek korábban
ebben a se veled- se velem témában ;)

27966:
ki Vele?
kivele!

27968: :) :*

Boldog gyermekként mormolom versed
játszom a homokban, építem perced
vár-rom temeti be két kezem
könnyet ejtek, ha vétkezem.
ritkán, mindig ez vagyok
szívedben így talán nyomot hagyok
s ha mást most nem is akarok,
mindig, ritkán veled vagyok.

cak

Szija!
Mizu veled?
Vele?

27964: cak azt? :)
szijja subi! :*

Néha,
nem is túl ritkán
van úgy,
hogy nem akarok semmit.
Nem úgy,
ahogyan te hiszed:
háttal
a világnak.
Inkább,
mint egy boldog gyermek,
aki csak
versikét mormolva magának
Játszik
a homokban, s nem vágyik többre.
Cak azt
szeretném, hogy az érzés egyszer
ragadjon itt örökre.

tehetetlen szellemek
szorongatják lelkemet.
"elmúlt az élet,
mintha nem is lett volna"
érzem, alig élek:
cseresznyéskert eladva...

27961: Szia István! :)
Botló vagy fa?
Butul az agy ma.
;)

27957: tényleg kicsit bolondos és helyenként - a szótagszámeltérés miatt - mintha botolna - szóval nem butulna - csak botolna..:-)))

Ajkam Ajkad barackos csókjára számít,
Testem Tested forró ölelésére vágyik.
Szívem Szíved angyali érintését kívánja,
Szerelmem Szerelmed viszonzását várja.
Mézédes Ajkad suttogó hangját hallom,
Kecses Tested formás alakját látom.
Angyali Szíved dobbanását érzem,
Mond szeretsz-e, tetszem-e Néked?
Járunk-e kézen fogva moziba, bálba,
Mi leszünk-e a föld legboldogabb párja?
Hempergünk-e illatos virágzó réten,
nem feledve egymást, eme kellemest s szépet?
De most mikor a nap rám kacsint, látom,
nem volt ez más, mint egy gyönyörű álom.
gyönyörű álom vagy a színes igazság,
Döntsd el Te, s legyen ez az örök valóság.
Ajkad Ajkam gyengéd csókját érzi,
Tested Testem meleg ölelését kéri.
Szíved Szívem nyitott ajtaját látja,
Szerelmed Szerelmemet kívánja?
2002. január 7.
Hollai Gábor

27953: Tóth Árpádnál maradva:
CSAK ENNYI
Félbehagyott
Versek szegény, halkuló rebegése,
Félbehagyott
Sírás halkuló, békélt szepegése,
Félbehagyott
Küszködés békélt, mindegy-legyintése,
Csak ennyi, lásd,
Halkuló, békélt, mindegy-éltem vége.
Jó itt nekem
Kis, hajnali kávéház-zugban,
Jó itt nekem,
Hajnali, csendes mélabúban,
Jó itt nekem
Lassacskán, szépen végit várnom,
Csak ennyi, lásd,
Hajnali csendes elhalálozásom.
Csak sose sírj,
Nem volt az élet énhozzám kegyetlen,
Csak sose sírj,
Én voltam lusta, gyáva és ügyetlen,
Csak sose sírj,
Nem illet engem itten joggal semmi,
Csak ennyi, lásd,
Köszönni illedelmesen és menni.
Áldott az élet,
Ad kinek-kinek méltón, ahogy illik,
Áldott az élet,
Keze felém is illendően nyílik,
Áldott az élet,
Hullott kezéből rám is némi jó,
Csak ennyi, lásd,
Csendeske, fáradt rezignáció.
Isten veled,
Vigasztaljanak méltóbb, zengőbb versek,
Isten veled,
Vigasztaljanak zengőbb, szebb szerelmek,
Isten veled,
Nézd, fény ragyog a gyönyörű világon,
Csak ennyi, lásd,
Hogy én eltűntem és hiányzom.

Monológ
miért,
ugyan miért is furcsább,
ha utcán, itt, vagy ott: kérdezek
magamtól valamit és válaszolok rá valamit,
mint az, amikor
két, vagy több tökéletesen idegen ember
beszél, beszél, beszél?
(Fodor Ákos)

Bolond mondóka
Majmot játszom,
bolondot;
fejemen ugrálnak
koboldok.
Sipkacsörgő
elgurult,
a tegnapok álma
elbutult.
Új álmokat
találok,
de nem leszek többé
kabátnok.
Csitt-csitt,
nyugodj meg!
Békét hoztam,
kóstold meg!
Szél-lyukas kabátom
foltozd meg!