Vers mindenkinek

28044: megragadtad az érzés lényegét, majdnem sírok:(

28044: szomorú-szép :(

kárhozat
- losnak
most emlékezz
mikor a szárnyad úgy ölelt
mint te egy asszony derekát
kiért vágyad emészt és űz messze,
messze tőlem.
most nézz le, le a földre,
nézd tollaid hogyan hullottak szerte.
tudod egyszer én voltam a kincs
élet és halál legyen a kettőnk dolga,
néhány gondolat suhan a fák közt
megérint, kérges vágya eltakar
mondtam semmit sem tehetsz
csak gyerek vagyok
és nem akarok már más lenni
csak benned élve játszani
fonni édes álmot
és szőni leplet
mivel letakarhatod a helyem
ha nem leszek. megérintheted
hogy érezd érted könnyezem.
valaki majd azt mondja köszönöm,
hogy őrizeted nekem.
és te valaki mással kézen fogva elsétálsz
igen így van ez motyogod halkan.
elmúlt egy év jön egy új,
gyere sétáljunk fagyit nyalva
érintve egymás gondolatait.
még találkozunk kedves
erre gondolunk mindketten
és a mosolyunk ellopja a szél.

28036: meg ez is :)

28041: wow

Súly
Sulykolva, suttogva
szavakat szülök.
Izzó önmagamba
fagyva szédülök.
Tiltott falakon
létemmel rést ütök.
Könnyünek találtattam.
Készülök.

RÉ-MALOM
Erőszakot tettem magamon,
S bár fejem még nyakamon,
Figyelem, hogy tesz a malom,
Mikor nekirontva megagyalom?
Szárnyalok, húzok, repülök,
Igaz már nem lovamon ülök,
Ingok, jobbra-balra dűlök,
Végül már az anyaföldön csücsülök.

demo n
citromkarikát eszem maradék asztalokról
asztrál okokból rendezem tiszta erő
met mit vályogházfalu hegyalja legelőjén
ruházott rám anyám apám sorsát vetkőz
vele
kit még meg mit még idézhetnék
annyira akarva mondani valamit
amit persze nem is lehet nekem elmondani
pedig teszem
akár hogy is veszem
annyiszor és olyféleképp igyekez
vén kedves barátom
hol is hagytam abba...
éjszakákon át mikor selyem simul
bársonylón anyagba
magamba
belátok
she man
nappal beléphet bárki terembe
igérem nem rántom farkasverembe
e zennel tudatom
- pékröküt emmel
megmintázhatom
létem
csúfolnak sokan
szőröm miatt

28033:
csak épp egy állomásán állt
amikor tömegbe
vegyülve ott a járdát
elözönlöttük és közbe
azon járt az agyam, nem
is néztem senkire,
hogy mennyi ismeretlen,
s ki tudja, tán mi ketten
egymást kerülgetjük már évek óta a wiw-en.
ez a világ már a mások álmától
zöldül, és mi mind kísértetek
vagyunk a suttyomban benyelt almától,
tudjátok mind, kik ott kísértetek.
elkísértünk mi téged ismeretlen,
utazgathatsz, meg nézelődsz, lehetne
mindez egy játék terepasztalon.
a végtelen felém úgy int,
hogy ne lássam pont, épp mikor
leülök. átmenet ez, úgymint
köröttem az éj, a por.
gyűrött szórólapon a szél,
sodródik mind, ki még remél.
gyertyát gyújtók és szembesülni készek,
elmúltok, mint a leértékelések.

28033: Jó vers, már tegnap is mondtam.
Én inkább úgy írtam volna a fölém helyett, hogy "előttem süveget"...

Csak
Most máshogy szeretlek.
Jobban.
Szívem csöndedbe
mohóbban dobban.
Másképp szeretlek már.
Szelídebben.
Szavak tüze
lobban hidegebben.
Szeretlek csak.
Bohóbban.
Egyre halkabban.
Egyre jobban.

28033: jó vagy, mint oly sokszor! üdv: mbt

28033: Határozottan igen. Ez a válaszom az utolsó sorra. :)

Állomás
Csak egy állomás,
ahol most épp állok,
talán senkire nem is várok,
csak csodálom a nyüzsgést,
az embertömeget,
pedig egyre ritkábban emelnek
felém föveget.
Ha ismerőst látok,
mosoly a jutalom,
de már messze jár,
rég nem hallja dalom.
Ez a világ már mások álomföldje
nekik virít e tájék játékzöldje.
Nézelődöm egy kicsit még,
kényelmesek a padok,
de ha eljön az időm,
majd én is elutazok.
Integetek feléd már most,
akkor úgysem sikerül;
- az ember, aki eddig ment,
egyszer majd végleg leül.
Az emléke talán lebbent néha
lángot, máskor papírlapot...
Vajon érték lesz-e másnak is,
mit végül magam után hagyok?!

SZOMBAT
Holdvilág a társam a ma estén
Ha nem takarná el vad ösvény
Kusza útként botladozva
Ide-oda tántorogva
Letérvén
Mint részeg magányom
A fösvény.
2005. október 1.

28030: de. Éljenek a heringek! ;)

28028: nekem spec. teccett. már megérte, nem? :)

28028: ne legyél ilyen elkeseredett! nem szabad! jókat szoktál írni!

28022: Baj? Úgy is mondhatjuk. Lehet, hogy mégsem költő lesz belőlem :S Most nincs kedvem szépet alkotni, se érzelmekre hatót.

28026: köszi, örülök, h tetszik:D

28024: ja jó a majmok dala:)

28024: köszi, úgy éreztem ki kell adnom magamból:)

28023: hu, ez nagyon zsír kis vers:D tetszik:D

változás hurrikánja végigseper életeden,
a halál szorítja meg kezedet,
ott sötét pecsétje kézfejeden,
tekinteted messzemered.
változtatni akarsz, sikerül,
a bú talán most elkerül,
a magány bár még nem repül,
lelked síkján teljesen elterül.
pedig változtattál élteden,
keresel valamit léteden,
keres téged valami félelem,
hogy újra elrontsa semmilyen kedvedet.
megtalált, s te elvesztél,
elsodort magával a szél,
s megint lent vagy, húz a mély,
s újra csak remény a fény.

28002: hu, Kritta, valami baj van? ennél ezerszer jobbakat szoktál...

28020: ja úgy is
kikérem magamat,
hitegetem az agyamat
hogy ez épp pont jó
amaz meg nem elég
elkészült a terv
s beadom magamnak
egyet jobbra, kettőt balra
utána meg hátra lép
kikérem magamnak
a lehetőséget
beígérem magamat,
s ki kérve kér, elér

28015:
kikérem magamat?

28018: eegen [remél]

28016: szereted a hülyeséget?!

28016: :) )