Válaszom és gondolatom
(Dz)
Egy csók, apró, oly halmozó,
Gyengéd, szűzies számra,
Majd lejjebb s lejjebb,
Libabőrős nyakamon át
vállamra...
Beleborzongtam, oly kéjes
Eme pillanat, oly édes,
S tudtam, mire "képes" lovagom
Így vártam minden egyes
Nappal lelkét, éjjel testét
Akartam, úgy vágytam,
S türelmem fogytán,
Érezte ő is bambán,
Szinte ritmust váltva
Keményen belémhatolt,
Nyögött, s úgy dalolt,
De nyögtem én is nagyon,
Újra és újra, egyre beljebb,
Vitt a kísértés fel, feljebb,
Egyre jobban, egyre inkább,
Mindjárt! Mindjárt... már csak
Egy, nem több és végül, Ó
A gyönyör, elértük a hegyet,
Mindketten, szerelmem!
De várj, maradj bennem még
Egy pillanatra, oly szép
Ragadjuk meg együtt a kéjt...
Így markoltuk egymást,
Hosszú perceken át,
Nem akartam elengedni,
Soha, soha! Úgy ölelni...
De ránk szakadt az éj,
Ó, a kegyetlen éj...
Így csókoltam már Kedvesem,
Szájon oly hevesen,
S a holdfényben kettesben,
Sétáltunk szelíden tovább,
S boldogan tudtuk már,
Csak a miénk (LEHETNE)a világ!
H.