Hol vagytok ...
Hol vagytok barátok?
Találok tirátok,
ha keresek? Keveset,
vagy sokat - mindegy,
hallgattok, s ez ok,
e passzivitás, mely
megtöri a varázst!
Parázst ti tegyetek
tenyerembe, ha fejembe
bűnös gondolatok jőnek!
Szóljatok ellenem,
de értem is, ha ellenem
lépnek fel mások.
A csendben elvások,
megöregszem, nem ifjodok
száguldó gondolatok által,
beérem a várttal, ismerttel
homlokomon ismert jel:
redők ráncosodnak mélyen,
s egy éjen eljön értem
az új társ, bár nem kértem!
Hol vagytok barátok?
Vágyom tirátok epedve!
Találgatok: mihez lenne kedve
egyiknek - másiknak.
Többen csak ásítnak,
lapos a téma, uncsi!
Keménykalapos ésszel
nem számol e vésszel más.
Az ügy nékik almás.
Hol vagytok barátok?
Újabban ez átok
nyom egyre mélyebbre,
s a múltba mélyedve
sem látom igaz okát,
hogy rám támad, okád
néhány üres nick:
„Neki? - Semennyit!”
Ez az ítélet, amely
elkísér, egy másért
fellépő tettemért
mit ma is vallok.
Ez ügyben nem hajlok!
Hol vagytok barátok?
Körben kiskirályok
uralkodnak, kapirgálnak
maguk teremtette dombokon.
Szemem inkább lombokon
nyugtatom, lelkem békés,
távozni kész, a kés csak
hátamban zavar, Ja’,
meg még egy kérdés:
Hol vagytok barátok?