ÉNHALÁL
Szép gondolat bánt engemet
Az Énhalál után halni meg
Mert nincs más, mim lenne e világon
Sápadt, remegő elhatározásom
Az Én, s rövid éltű
elhalálozásom.
Az Én, mely kívülről oly
törékeny
Mint boldogság a felhőkkel teli
égen
Belülről zsarnok, mérge a
szívemre folyt
És levegőt, érzést, figyelmet,
kívülről nézve,
Már csak saját, önnön Magamba
fojt.
Ne védd magad annyira, te Én, csitulj el
Burkod feltöröm, ha testem is pusztul el
De előtte, szemem legyen a kintre tárva
Még élve kihajtson lelkem végső
vágy-virága
Hogy világom a Világ lesz, s nem az Én
világa.
2006. április 13.