Vers mindenkinek

Szia István! :)

Idegen tollak és keserves ideák,
Hé, hahó, még itt vagy: közöttünk,ideát.
Napi gondod, bajod cipeled szűntelen,
Miközben önként adsz: lelked bűntelen...

és még egy JA
-----------------
ÉN NEM TUDOM...
Én nem tudom, mi fenyeget
az estek csipkés árnyain;
mint romló halról a legyek,
szétszállnak tőle álmaim.
És nem tudom, mily dajkahang
cseng a szivembe csendesen:
nyugodj, hiszen csak este van
s mitől is félnél, kedvesem?
1937. máj. - jún.

Ha már képtelen vagyok írni róla, legalább egy kis tisztelgés...
-----------------
JA
NEM EMEL FÖL
Nem emel föl már senki sem,
belenehezültem a sárba.
Fogadj fiadnak, Istenem,
hogy ne legyek kegyetlen árva.
Fogj össze, formáló alak,
s amire kényszerítnek engem,
hogy valljalak, tagadjalak,
segíts meg mindkét szükségemben.
Tudod, szivem mily kisgyerek -
ne viszonozd a tagadásom;
ne vakítsd meg a lelkemet,
néha engedd, hogy mennybe lásson.
Kinek mindegy volt már a kín,
hisz gondjaid magamra vettem,
az árnyékvilág árkain
most már te őrködj énfelettem.
Intsd meg mind, kiket szeretek,
hogy legyenek jobb szívvel hozzám.
Vizsgáld meg az én ügyemet,
mielőtt magam feláldoznám.
1937. febr. - márc.

Forgó világ
Árnyak a betonfalon,
Vágyak a szájakon,
Ábrándos gondolatok,
Be nem teljesült akaratok.
S a világ csak forog…
Most csak mond hát,
Mi ez a vád,
Hogy nem szeretlek,
S feledlek,
Mikor én csak élek,
És kérdezek,
Hol van az a nap,
Ahol a vak,
S más emberek,
Szemükben gyűlölet,
Ugyanúgy éreznek,
Mikor elvéreznek?
Nem hallom már a választ,
S lassan feledem mindazt,
Mit fejembe vertél,
S utána elmentél…
Sírok hát, és nem értenek,
De a világon nincsenek jó érzések,
Vagy csak én nem félek,
Hogy lassan végem,
S temetőben élvezem,
Milyen hűs is a föld,
A drága anyaföld, az örökzöld,
Már ahol ember nem fertőzött…
S a világ csak forog…
Woodoo 2006. 03. 15.

29656: Igen, saját. Jópár oldallal hátrébb van még pár, meg van a http://spaces.msn.com/kiezawoodoo/ honlapizén is... :) Ha érdekel, nézd meg, és a véleményed szeretettel várom. Wood

Balla Zsófia
NE LÉGY SE VÍG, SE SZOMORÚ
Ne légy se víg, se szomorú,
A kedv: az égiháború.
Megjön, eláll. S csak az marad,
amit a perced átharap.
Pörgess parazsat, perecet.
Amíg fölérsz a meredek
úton, a bátyád szembefut.
Nyiss emléket, fakó kaput.
Anyád a küszöbön tanyáz,
levelektől hemzseg a ház;
kérleled, jöjjön már haza, -
suhog az utak atlasza.
A fényes szél, a téli, majd
Elhozza, mint az ünnepet.
Így járkál derűre ború.
Ne légy se víg, se szomorú.
madárka :*

http://www.wiw.hu/pages/forum/topic.jsp?topicID=3262622

Hallgasd! a www.versradio.hu

29653: hát igen mintha nekem irták volna:(

29652: Fúúú, ez nagyon ott van!!Gratuka ezt te írtad????

Haldoklik a topik, vagy mia?

29619: na vééégre :-)

egy jónás tamás vers, így se nem estére, se nem reggelre, de már nem is éjjelre; mellesleg megjelent az új kötet, kötelező.
KÍSÉRLEZETÉS
Belevágok a testembe, belevágok egy embert.
Szörnyű az énnekem: mi mindenre vágyom.
Szeretett egy ember. Túl sokáig nem mert.
Most mellettem van távol.
Belelököm egyszer, bosszúból, magamba.
Utána is ugrom, törvény, bíró híján.
Szelídséggel zsarol. Legyek-e goromba?
S mi lenne, ha győznék, csak, mert tovább bírnám?
Isten vak szemében az a hős, ki téved.
Az az elég, ami örökké kevés.
Későn tudtam már meg, hogy valakit végleg
szeretni akarni: kísérletezés.

Amikor a problémáid eltemetnek,
S a kiutat nem leled,
Mikor már roskadozol a súly alatt,
S legszívesebben megölnéd önmagad,
Mikor nem érdekel, hogy szeretnek-e,
Csak menekülnél, bújnál félelmedbe,
De nem teheted azt, amit szeretnél,
Mert sírva borulsz le az anyaföld elé,
És kémleled az eget, figyelnek-e,
Amikor már meghalnál szégyenedben,
Akkor kezdődik csak az igazi pokol,
S az élet minden bűnért téged okol.

29648: Igen igazad van, csak én nem tudttam ilyen jól megfogalmazni!:)

29646: :)

látod normal is milyen
költőien oldotta meg
tank előtt virággal
veva...?

29644: Kedves Gee!
Éva nem a versíráshoz ért:
"lelke líra versbe szedve,
ettől bús vagy jó a kedve.
kifejezi szóban, könnyben,
olvasható a nagykönyvben".

29636:
Találj magadnak párt,
Bakancsod alá sárt,
Fantáziádnak adj hangot,
Lelkednek meg szép, díszes rangot.
:P

gee
légyszíves ne használd a nevem unos untalan
ehehh

29636: ho-ho itt verseket szokás írni, van kifejezeten politikai topik oda kénne ezt inkább beírnod, vagy legalább burkold bele egy versbe!Szio!

29633: Vissza szoktam olvasni a verseket és nagyon sok jó van közöttük csak az a baj hogy attól én nem fogok tudni olyan verseket írni!Elég sok Babitsot, Adyt, Radnótit, József Attilát olvasttam mert ők a kedvenceim de sajnos ez nem segít abba hogy jobb verseket írjak, ezt úgy mond csak szorakozásként üzöm! Szeretnék annyira érteni a vers íráshoz mint te, meg még itt sokan mások:) A wordben hogy lehet ellenőrizni a helyesírást? Érdekes én is írtam a nagypapám kapcsán verset, és negyed ilyen jó se lett, azotta átakarttam már írni de még nem jutottam el odáig sajna!

az eső szerető
lágyan kopogó véső
mintát ölel a kőbe
szentelt fényt szemetel
medencébe gyűlik
majd lefekszik a földre

Vad
Vad vagyok, az erdőben lakom,
Hogy elmenjek, ez az álmom!
Remény és hit, ezek tartanak életben,
A kín csordogál véremben.
Szikla tövében családon siratom,
Megőlték őket egy fázós hajnalon.
Hiába bujdostam esőben áztam,
Lelkem semmi sem melegiti- fáztam.
Vadászok! Ti az életemre tőrtök,
Hiába menekülök-úgyis megőltök!
Ez a sorsom, mindig menekülni,
A végzetemmel szemben állni.
Vagy, hagyni hogy megőljenek,
A kocsi platójára fektessenek.
A bőröm kikészitessék,
Fejem trófeaként őrizgessék.
Talán, ez volna a legjobb,
Talán nem kéne menekűlnöm.
A vadász elé odaállnom,
Míg szíven lő-megvárnom.
Legyen a szenvedésnek Vége!

borkősavas lanyha lágy eső
esdeklő szószövedékek
felvillanó gyenge utalásai
szeretem az esőt
kővé fagyasztja gondolataim
áttetsző drágakővé
és olyankor megsokszorozódva látom
a fényeket
még nem láttam eleget

néma magnóliák
robbantanak a zajba csendet
nemsoká
de most még oltár elé vezet
a várakozás
....rügyfrigy ;)

tavasz után loholó kutya
halászik szószagokat
fejem fel fel kapva
pusztán limbikus
csak a talpamért
futásom
mégis ültet plántál
földszonáta
vajúdó ritmus
ott egy őz ugrott kikericset
KIKERICSET!

29621:
Porcukor torzó
Gorgo tekintet
Őrült, veszendjó
Fetrenghető szerelemöntet
Tudatdudál jövőt
Mit szivárvány hasában érlelek
Kisbabás
Szép új látomás
Íriszem csillagán
Júdástallérként mégis hullatom
A halpénzeket
Csak töltsd újra
Serlegemet örömünkig
nyújtom

29636:
Lehet, hogy ez egy jó dolog, de nem hiszem, hogy idevaló.
Jó lenne, ha ezzel együtt törölve lenne! :(