29813:
Tiktott gyümölcs
Csendben álsz az utcán
egy kirakat előtt,
bámulod mit vágyad
nemrég már kinőtt?
Még benned él a zsongás
még nem feletted el,
de szíved újat diktál
és az üvegen át
őt már nem érheted el.
A ritmus megtörik,
valami elszáll
a villamosod már
a piroson túl jár!
De elborít az álom
egy őszi kábulat
a szívedben ott látom
a nem túl rég kialudt
játékos vidám lángokat.
Kósza szellő fúj
és táncolunk vele
a világ kifordul,
de jól illünk bele.
És úgy érzed talán,
hogy megérintheted
és nyúlsz feléje már,
de a szellő megfordul
így csak álmod a tied.
Újra elborít
az elkésett magány
és szíved elszorul
ha rád néz majd egy lány...
összetörnéd rég
azt a kirakatot,
de kezed érzi még
az égő fájdalmat
amit legutóbb a gyémánttól
kapott.
Így elfordulsz csendben
visz a tömeg tovább
és megfogadod rendben,
hogy nem állsz meg odább
hisz tudod, hogy félsz
hátha megbánnád,
hogy hátranéztél még
és az üveg mögül
rádmosolygott
a sohasem volt játékbabád.