Vers mindenkinek

32962: Oké. :)

Edgar Allan Poe
Sör-gyöngysorok
Döntsd a habját, töltsd a gyöngyét,
Korsóm teljék friss sörön!
Járjon át, ha dúl, ha gyöngéd,
Mámorszellem, friss öröm.
Holt habókok, vad vajákok:
Fuss, csal-eszme, tűnj iszony!
Perc, csak percegj, mit se bánok:
Gyöngysoros, friss sört iszom.

Gramm
Özvegy eszik, szája zárva,
nem megy a búrkifli kárba.
Nem morzsázik, nem is hullant,
reggelente picit kullant.

SZAVAK
Szavak, ha mondom neked,
hogy hozzád, veled, rólad, neked:
bejárják bőrömet, kibontják hajamat,
átfogják testemet, átszövik csontomat,
Szavak - erogén vonalak, utak,
gyöngyöző patakok, kutak,
úszó csónakok, szavak,
gyönyörfolyamok - magad,
hullámok: gerincemben csapkodó vágyak,
vulkánok: mélyemből feltörő álmok,
Szavak, ha mondod nekem,
hogy hozzád, veled, neked, nekem:
elém futnak, körbevesznek,
kézen fognak, megjelőlnek,
szárnyra kapnak, fölemelnek,
fénybe vonnak, messze visznek,
Szavak - érzékeimbe ivodó rezdülésed,
sejtjeimen indlázó érintésed,
véremben lüktető szívverésed,
lényembe épülő létezésed,
Szavak, ahogy találkoznak, azonosak
nyelveden, nyelvemen, fogaidon, fogaimon:
belém égnek, átölelnek, önmagamban megtartanak,
elbűvölnek, megőriznek, jeleikkel teleírnak,
Szavak - csak hozzád, csak veled,
csak rólad, csak neked,
Szavak, ha mondom, mondod:
hozzád, hozzám, veled, velem,
rólad, rólam, neked, nekem,
leszek csak veled, csak neked,
csak miattad.

32961: Ez nem is epigramma. Az csak a címe...

32958: Az epigramma versformája a disztichon. Nem bántásként. :)

32951:
mint régen az égen a vélt való

32958:
ez nagyon!

Epigramma
Éj anyánk magába fogad
Elviszed mindazt mit láttál
Elesett testedre rázárul a vég
De itthagyod nekünk mire rátaláltál
(Mester, nyugodj békében!)

Weöres Sándor: József Attila utolsó fényképére
A szemből, honnan minden ég kifolyt,
bánat, keserűség befele szédül.
Pókláb szalad péppé-vált teste nélkül
és egyhelyben kaszál a széttiport.

32950: [meghajol, ha ő a Bélus, mindenképpen reményked]]

32952: - Kösz Celókám, és bocsánat, hogy - egyet - a hozzád intézett kérést nyilvánossá tettem itt a topikban, (másoktól kispiriben kértem). Nem akartam ezzel szétoffolni a fórumot.
- Köszönöm, és köszönöm a poént az atombombával és az almáspitével. Egy kicsit utállak miatta, mert nem nekem jutott eszembe.
- [cuppant, mert örül]

A rakodópart alsó kövén,
ma már csak
a mocsok locsog.

huhh a végét elírtam, boooocccss, hogy vagyok:)

32944: jujj, ez nagyon kész, köszönöm a megkeresést, azt mondom, nem ért sértés, se felőled, se mástól- ha volt is, hát nem észleltem, bocsánat. egyébként ne gondol, hogy egyszerű jellemrajz eg yvers, mert ugyanúgy el van benne rejtve az atombomba receptje, mint az almáspitévé : )

32946:
Topikus ajándék .
Puszis masnival
Átfogva kapja:
A költészet apja

Nagy pusz mindkettőtöknek!
Bélusnak is!
:*

részemről a szerencse

32947:
Szia! :)

tiszteletem

meglelte íme hazáját
lelkével ívelte a pályát
keresztül- kasul
a költő hasonul
és/meg személyesít
gyors és teher vonatkozhat
másra
azóta
üres kosár
lebben a padlásra

József Attila
Vidám és jó volt s tán konok,
ha bántották vélt igazában.
Szeretett enni s egyben másban
istenhez is hasonlitott.
Egy zsidó orvostól kapott
kabátot és a rokonok
úgy hívták: Többé-itt-ne-lássam.
A görög-keleti vallásban
nyugalmat nem lelt, csak papot -
országos volt a pusztulásban,
no de hát ne búsuljatok.
1928 eleje

32926: - Kedves Celó, elbizonytalanodtam. Otromba módon nekiestem verseidnek. Nem fogadtad haraggal, sőt. Most azonban, más jelekből úgy érzem, hogy sértő lehet ez az figura. Kérlek utólag, hogy jelezd elfogadod-e a jövőben is, hogy szétcincáljam verseidet, vagy nem. Vagy kispirosban kérdezzek rá egyenként?
- Régi wiwesként lett volna már alkalom, hogy eszmét cseréljünk erről, de akkoriban ez meg sem fordult a fejeimben. Tisztelettel köszönt: mbt

32939: [cupp]

32940: köszönet!!!

32938: [örül]

József Attila
TUDOD, HOGY NINCS BOCSÁNAT
Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.
A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.
Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.
Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.
Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.
Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.
Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.
Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.
Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.
1937. július-augusztus

32932:
Amit dobtam,
elkaptam
Hát, nem kicsit
rohantam
Itt lihegek
izzadtan :P
;)

32937:
Elúszni kurvajó
Csöppenő nyármanó
erdei epigon
nyárvége tutajon

32921:
duzzadó
vidd fel a nőt,
a legszebb fajtát
az éjszakából, s
ahogy a éjszaka halad,
felkeltsen, s kiváltson
a duzzadó szavak sűrűjéből!
arcán egybefolyó hajszálerek
(mit vársz ezért a pénzért?)
kapd be, ne kelljen porrá törni,
vagy kapszulában beadni
kapd be ezt, az igazit!
válladról a határtalan terhet
levette, elúszni tőle
kurvajó! aztán elalszol,
hogy megmenthesd magad.
(Celókám, ugye megbocsátsz?)