Dzsodzso: Kosz :)
oaykay: Hidd el jobb ez neked igy!
Es alljon itt egy se nem haiku, sem nem limerick es
foleg nem BB. :)
Fogyasszatok orommel.
Paul Géraldy: Te meg en
Kosztolányi Dezsõ (fordító)
reszlet.
Derû
....
Mikor elváltunk, mit mondtál utóbb:
hogy nem szeretjük egymást?
Tévedés!
Sírtál? A régi vagy ma is, tudod?
De ha szeretjük egymást! Érted?
És
légy egyszerûbb! Ne komplikáld a
dolgot!
A mi korunkba' ne legyünk bolondok,
minek az a nevetséges, banális
romantika, ha mindjárt abban áll is,
hogy nagybetûvel írjuk:
"Szerelem"?
Ne kultiváljunk ily ízléstelen,
rossz pózokat! Azt mondják
szüntelen:
"Szivem", "Szived",
"Szivünk". Milyen hülye.
De, esküszöm, megvolnánk
nélküle,
s világosabb is lenne minden.
Nincs is "Szivünk": csak te meg
én, s szerintem
csak emberek vagyunk, nyilvánvaló.
De megrészegszünk folyton a
szavaktól,
mivel túlozzuk azt, ami van, s akkor
szegényes és kopottas a való.
Hagyd, kérlek, a "Szivünket", buta
szó!
Legyünk mi!... Az igaz, ha künn a zajban
találkozunk, nem reszketünk, mint hajdan.
Te nem bolondulsz. Én se. Hát mi baj van?
Megcsöndesedtünk kissé? Persze,
persze.
Természetes. És érthetõ. De
semmi.
Ez a szokás. A megszokás. Csak ennyi.
Ha nem gyúlunk ki a találka-percre,
már nem tudunk egymás nélkül se
lenni.
Mindegyikünk bús, valamit keres,
a másikat... És, lásd, ez a helyes!