Vers mindenkinek

karomon a vékony erek kitágulnak
izmaim helyükről boldogan lehullnak
csontomba pajkos bizsergés kap
szívem vad jégcsipke tűzbe dobban

illetve, jó, az egyiknek mégsem pozitív... ;)

tegnap sem haltam meg, majdnem sem, mindig a régi vagyok, csak néha kicsit más a hangulatom ;) )))
(alapvetően pozitív a vége a tegnapiaknak is. sokkal-sokkal durvábbakat is tudok ám... :) ))
HorPA, imádom a kedvességedet. :)

Csill: imádom a hangulatváltásaidat. :)
Tagnap majdnem meghaltál, de mára újra a régi vagy! :) )))

sipkás bolond
csörgő kedvvel
színes üveg-
cserepekkel
bennem ugrál
neked versel
boldog nótát
neked szentel
édes mosolyt
bennem csillant
fény-szerelmet
neked ringat
amit visszatükröz a nap
az bennem mind Te vagy

lepke 14:17-hez elég a sima kalitkában is, úgyis jegesnek képzeli az ember, fagyasztja a hangulat ;) és a virág túl finom lenne, azt pedig nem szerette volna, nem, Gábor?
(ez már tegnap is eszembe jutott, csak nem akartam belekottyantani, de ha már Zsófi így elkezdte...; nnna, Zsófi, Te vagy az, aki itt mindig olvas, ugye? és ritkán szól, akkor is csak kritizál, mi? ;) )))

Szemben ülök önmagammal
tépem magam két karommal,
nem sírnék, de már késő,
fejembe tépett a véső,
nyakamon egy képcső,
- a világ és ami mögötte van -
temérdek meredek lépcső
visz lefelé a mélybe,
önmagamba, létre-térve.

Galérián török-ülve
kellem-szellemmel vegyülve
Fenti sorok rímnek rémek
azért te ezt talán érted

Zsófi: igen, no, hát kis baj volt az ihlet végével. Jár a pont. esetleg a virág helyett világ? csak a kötözködés és a tulajdonjogok végett

lepke: 14.17 végére jégvirág a kalitka helyett?

Okos Miki,
Tudja mi, mi.

Stevie Wonder a vak csoda
a Superstition-t nyomja
Kinek füle erre nyitott
Nincs is már több gondja

dzso - :-))))

akko jó. :) )

bio, nagyon-nagyon örülök :)

Mindenkinek van egy álma,
De nem kell mindíg nagyott kívánni,
Mint multkorjába a bácsi,
Ki csak pisilni ment a cukrászdába...

csill: 13:04:33 nagyon nagyon szép :)

fagyos a kedve?
várjon a keddre!
ja hogy ma volna kedd?
talán jövő héten keddebb.

Négy évszakból maradt kettő
a hősugárzó és a metsző (hideg)
Arcomra fagy mind mi érző
fűtőtestem szíve vérző
Befagyott a seggem máma
elvágyódtam Afrikába
de felébredvén mit találtam
fagyos kedvet jég-kalitkában

A karacskoló sápra alatt állunk,
Amíg megfájdúl a lábam,
A szemedbe nézek, jó, hogy rádtaláltam,
Amíg ferekzik a tálony,
csöndben átkarollak,
És nézzük, hogy a tóban, döglenek a halak.
Jó így veled,
Szótlanul, cinkosan
Aradjunk így addig, amíg a kitöpszik, a tarany.

OFF
Na ezt abbahagyom nagyon gyorsan, hadd oruljetek :) )))
ON

A Delta a legjobb nem vitas,
Elet es Tudomany hasonmas.

A teke nem kugli,
Eljen Juli Kudlik.

- kép -
vörös cserépdarabok
közt fekete föld
szórja szanaszét
a pillantásodat

A krokodil nem liftakna,
De a lift szivesen akna.

menedék
ahol ismerös a terep
ahol ismerös, aki errejár
ismerös, amit mond,
pedig 3D-ben talán alig ismerem,
mégis értem,
prózában, versben.

csendesen tologatom az álmaimat
még nem jött el az idő
most nem kell beszélni
most a csend alakít
hidat épít
rendszert alkot
beosztja szavaim
lepergeti a felesleget
nem fogok beszélni
csak hallgatok
nem nézem a világot
csak magamban vagyok
látom, hogy felnő
elejti a zsinórokat
lábraáll és belédkarol
a megtisztult értelem

Nagy baj nincs,
Csak rossz napok,
Amikor nem beszlek,
Csak magamelé makogok.
De
És ez fontos,
Nem vagyunjk egyedül,
És ha egymást látjuk,
Még az ég is kiderül.

a szeretet ott állt a buszmegállóban
elveszett a tömegben
a kivilágított plakát
meg a szemetes között
támaszkodott és félénken pislogott
talán ma sem jön ellenőr
beállt a busz
visszacsuklott a fékezéstől
megint egy forma1-es sofőr
nyomorgó fejek az ablakban
üveges tekintetek
közöny, utálat, szenvedés
miért is nem ment el tegnap
munkája már úgysincs
végérvényesen kirúgták
Racionalitás, a főnök még csak fel sem hívta
Érvek titkár elvégezte a piszkos munkát
köszönjük, mehet isten hírével
tegnap a Lelkiismeret, ma ő
nincs rájuk már kereslet
eljárt felettük az idő
megszűnt az igény
elavult a konstrukció
minek is, csak vesztegetett a szó
tolonganak a buszon
előtte csattannak a szavak
jegyeket, bérleteket kezelésre
maga meg hova szalad?
felszáll egy aprócska felhő az égbe
a neoncsőből utánanyúl a fény
megsímítja csak és elengedi
utasa már rég elalélt
kár, hogy így tönkretette
bepiszkolta a sok küszködés
kellemes utat mindannyiunknak!

Az ős sparhelt sóhaja:
ami öreg arcnak a ránc
(emlék már csak minden románc)
nekem a pattogzott zománc